Most februárban lesz a harmadik évfordulója annak, hogy elhunyt Cristina Calderón Harban chilei néprajzkutató, kézműves, író és kulturális aktivista. Ő volt az, aki 84 éves nővére, Úrsula 2005-ben bekövetkezett halála után az utolsó élő, teljes egészében yahgan származású őslakos volt. A 2000-es évekre már csak Cristina, és egyik sógornője voltak az egyetlenek, akik beszélték a yahgan nyelvet, ami egy Tűzföldön őshonos nyelv.
A helyiek gyakran Abuela Cristina, “Cristina nagyi” vagy egyszerűen Abuela néven emlegették. Unokájával, Cristina Zárragával és nővérével, Úrsula Calderónnal 2005-ben kiadott egy könyvet a yahgan legendákról és történetekről Hai Kur Mamashu Shis (Mesélni akarok) címmel. Unokája egyébként a férjével, Oliver Vogellel együtt 2010-ben kiadta a yahgan nyelv Yagankuta című szótárát és mesekönyvét, amely a Calderónnal készített interjúk alapján készült.
2019 májusától a szülővárosához, Puerto Williamshez közeli Villa Ukikában lakott. 2017-től Calderon hagyományos kézműves termékek készítésével töltötte idejét, valamint azzal, hogy családjával megossza a yahgan indiánok kultúráját és nyelvét. 2021-ben lányát, Lidia Gonzálezt választották meg a yahgan nép képviseletére a chilei alkotmányozó gyűlésben.
A yahgan indiánok története
A yahgan nép egyébként sosem volt egy nagy lélekszámú közösség, de az utóbbi évekre jelentősen lecsökkent a leszármazottak száma. Ma már nincs yaghan, aki ténylegesen beszéli az ősi nyelvet, és amíg 2002-es a chilei népszámlálás szerint 1685 Yahgan élt Chilében, addig a 2020-as évekre már 1500 környékére csökkent a számuk. Viszont kultúrájuk és életük kifejezetten érdekes a mai ember számára.
Példának okáért a kifejezetten barátságtalan klíma ellenére szinte teljesen meztelenül éltek az év minden időszakában. Többféle technikájuk volt a zord éghajlat elleni küzdelemre. Melegen tartották magukat azzal, hogy kis tüzek köré húzódtak, beleértve a csónakokban rakott tüzeket is. A “Tierra del Fuego” (Tűzföld) nevet ez a vidék pont az átutazó európai felfedezők által látott sok tűz alapján kapta. A földjükön található barlangokba húzódtak vissza, amikor csak lehetett, plusz állati zsírral borították be magukat, hogy megőrizzék a hőt és egy plusz zsírréteget biztosítsanak maguknak. Anyagcseréjük eléggé átalakult, így képesek voltak még több belső testhőt termelni. Szokásos pihenőhelyzetük a mélyen guggoló pozíció volt, ami csökkentette a hidegnek kitett testfelületüket és segített a hő megőrzésében. A legtöbb yahgan egyébként a chilei Navarino-szigeten élt, többé-kevésbé nomád életmódon. A vidék a yahgan régészeti lelőhelyek sűrű koncentrációját adja a régészek számára. A Wulaia-öböl közelében található egy megalitikus yaghan régészeti lelőhely, amely körülbelül 10000 évvel ezelőttre datálható. Ennél vannak még régebbre datálható emlékek is más törzsekről.
Leave a Reply