A sáskarák szuperképessége

A sáskarák (Odontodactylus scyllarus) egy fenéklakó rákféle az India- és Csendes-óceánban. Kereskedelmi értékén és azon túl, hogy egyes régiókban kártevőnek tartják, a tudósokat egy nagyon különleges képessége vonzza a sáskarákhoz. Ez a faj ugyanis képes nagyon gyorsan és keményen lecsapni zsákmányára anélkül, hogy a végtagjaiban jelentős sérülést okozna. Az évtizedek során a kutatók azon tűnődtek, hogyan képes erre. A kérdés megoldása, úgy vélik, gyakorlati alkalmazásokat jelenthet az emberi életben.

Megtalálhatták a magyarázatot a sáskarák szuperképessége mögött

Most a világ többféle részéről érkező tudósok spektroszkópiai módszerekkel vizsgálták meg, hogy mi áll e figyelemre méltó képesség hátterében. A kutatócsoport, amely a Science című tudományos folyóiratban tette közzé kutatási eredményeit, a sáskarák szúró végtagjára összpontosított. E háromrétegű végtag exoskeletonjában a kutatók egy kitin nevű természetes polimert és egy kalciumtartalmú ásványi anyagot azonosítottak, amely hasonló ahhoz, ami az emberek csontjaiban és fogaiban található.

E kezdeti azonosítás után a tudósok figyelmüket a középső rétegre fordították. Ez a réteg kitinrostokból áll, és a Bouligand-struktúra néven ismert alakzatban helyezkedik el. Davide Castelvecchi tudományos újságíró a Nature-ben megjelent cikkében igyekezett ezt elmagyarázni. Írása szerint ebben a rétegben a rostok úgy helyezkednek el, mint a ceruzakötegek. Ezek úgy épülnek fel, hogy egyesek a külső rétegek felé mutatnak, mások párhuzamosak velük, mások pedig köztes szögben helyezkednek el. Amellett, hogy a kutatók le tudták írni ezt az elrendezést, azt is felfedezték, hogy a szálak orientációja nem véletlenszerű, és periodikusan változik 500 mikrométeres tartományokban.

Ahhoz, hogy képet kapjunk erről a részletességről, elég belegondolni, hogy egy mikrométer a milliméter ezredrészének felel meg. A tudósok szerint ebben a szerkezetben és a periodikus variációkban rejlik az a szűrő, amellyel a külső váz képes a lökéshullámok felfogására. Nicola Pugno, az olaszországi Trentói Egyetem anyagtudósa a Nature-nek elmondta, hogy a mostani kutatás megerősíti, hogy ez a Bouligand struktúra szelektíven szűri a lökések során keletkező hullámokat.

Maroun Abi Ghanem, a tanulmány egyik szerzője szerint ezek az eredmények (tehát a sáskarák szuperképessége) a mesterséges anyagok tervezéséhez nyújtanak majd információt. Ezek közül néhány – mondja – olyan sebészeti implantátumok lehet, amely képesek a szöveteken keresztül kibocsátott energiát elnyelni. De nem csak a sáskarák ilyen különleges, itt a méregköpő skorpióról írtunk.