A Journal of Experimental Biology folyóiratban megjelent tanulmányban kutatók 36 mérges kígyófaj támadási teljesítményét vizsgálták három családból. A vizsgálat során nagy sebességű kamerákkal (akár 1000 képkocka/másodperc) rögzítették a kígyók támadását egy ballisztikus zseléből készült prédára. A cél az volt, hogy megértsék, milyen biomechanikai tényezők teszik lehetővé a kígyók rendkívül gyors és hatékony támadását.
A mérges kígyók evolúciós sikerének kulcsa a gyorsaságuk: képesek fél másodperc alatt elindulni, elérni a prédát, megmérgezni, majd visszatérni nyugalmi helyzetbe. A viperák különösen kiemelkedtek: 84%-uk kevesebb mint 90 ms alatt érte el a prédát, 55%-uk pedig 60 ms alatt – gyorsabban, mint a legtöbb emlős reakcióideje. Ez a sebesség lehetővé teszi számukra, hogy még a menekülő zsákmányt is elkapják, ha az ő gyorsulásuk meghaladja a préda gyorsulását. Átlagosan ilyen gyorsak a kígyók:
Tényleg igazán gyorsak a kígyók
A tanulmány szerint a viperák átlagosan nagyobb sebességet és gyorsulást mutattak, részben azért, mert lesből támadó stratégiájukhoz elengedhetetlen a precíz és gyors mozgás. Felmerült az is, hogy a kisebb zsákmányra vadászó kígyók nagyobb gyorsulást fejleszthetnek ki, hogy ellensúlyozzák a gyors reakciókat, de ezt további kutatásoknak kell megerősíteniük.
A tanulmány második részében a kutatók az elápidák (pl. kobrák, tengeri kígyók) és a kolubridák (pl. mangrovesikló) támadási stratégiáit vizsgálták. Az elápidák általában aktívan üldözik a zsákmányt, főként hüllőket, így várhatóan kisebb csúcstámadási sebességet mutatnak. Kivételt képez az Acanthophis rugosus, amely emlősökre vadászik lesből, és viselkedése, testfelépítése a vipérákéhoz hasonló – ez konvergens evolúcióra utal. A kolubridák közül csak a mangrovesikló szerepelt a vizsgálatban, amely három elápidnál is gyorsabb támadási sebességet produkált.
Ez megkérdőjelezi azt az általános nézetet, hogy a kolubridák lassabbak. Egyben rámutat a fajok közötti nagy változatosságra, amit további kutatásokkal kell feltárni. Viselkedésbeli különbségek is megfigyelhetők: a viperák statikus helyzetből indulva gyorsan és pontosan szúrják be hosszú, vékony méregfogaikat. Az elápidák inkább lopakodva közelítenek, és többször harapnak, hogy fokozatosan juttassák be a mérget. Egyes kolubridák hátsó méregfogaikkal súlyos, nyílt sebeket okoznak – ezt a viselkedést most először dokumentálták nagy sebességű videóval.
A kinematikai adatok szerint a támadási sebességek meghaladják a korábbi tanulmányokban mért értékeket, ami a fejlettebb videotechnológiának köszönhető. A módszer más állatokra is alkalmazható, különösen azoknál, amelyek lesből támadnak, így jobban megérthető a sebesség, pontosság és zsákmányfogás közötti összefüggés.
Leave a Reply