Jorge González, az “El Gigante González” néven ismert sportoló, 1966-ban született El Colorado-ban, az argentin Formosa tartományban. Gyermekkorát szegénységben töltötte, de már fiatalon rendkívüli magasságával tűnt ki. Nyolcévesen 1,70 méter, tizenkét évesen pedig több mint 1,90 méter magas volt. Tizenhat évesen már meghaladta a 2,20 métert, és ekkor figyelt fel rá először egy kereskedő, majd egy kosárlabda klub vezetője.
Bár soha nem játszott korábban, szerződést kapott, és hamar megtanulta a játék alapjait. Magasságának köszönhetően gyorsan vált ismertté, és a Liga Nacionalban három év alatt közel 20 pontot és 12 lepattanót átlagolt. De hogy ő lesz az első argentin NBA játékos, azt még nem sejtette ekkor.
Tragikus sorsú argentin NBA játékos
González bekerült az argentin válogatottba, részt vett nemzetközi tornákon, és 1988-ban az Atlanta Hawks a 54. helyen választotta ki az NBA-drafton – ő volt az első argentin, akit valaha kiválasztottak. Bár a Hawks szigorú edzés- és diétaprogramot írt elő számára, nem tudta teljesíteni a feltételeket, így nem kapott szerződést. Azonban Ted Turner ajánlatot tett neki: csatlakozhatott az amerikai profi birkózás világához. A szerződés hatalmas összeget biztosított számára, és González hamar az egyik legnagyobb attrakcióvá vált a ringben.
Pályafutása során a média gyakran csodálattal és kíváncsisággal írt róla. Különösen 1989-ben, amikor Carlos Menem elnökkel együtt szerepelt egy jótékonysági kosármeccsen. Bár rövid ideig reflektorfényben volt, egészségi problémái és sérülései megnehezítették életét. Végül fiatalon, elfeledve és legyengülve hunyt el, tragikus sorsot hagyva maga után. Élete egyszerre volt rendkívüli lehetőségek és kihívások története, amelyben magassága egyszerre jelentett áldást és terhet.
Japánban, egy birkózó fellépés után ismét rosszul lett, és végleg visszavonult. Bár eredetileg vissza akart térni a kosárlabdához, egészsége már nem engedte: térdei tönkrementek, szervezete kimerült. Az Andino de La Rioja csapatánál derült ki, hogy cukorbeteg, hipofízise súlyosan károsodott, és több szervének működése is romlott. Gyakran szenvedett zsibbadástól, amit sokáig nem vett komolyan. Étkezési szokásai legendásak voltak: hatalmas mennyiségeket fogyasztott, ami tovább rontotta állapotát.
A végjáték
A gigantizmus és az akromegália következményei egyértelműek voltak, de abban az időben nem kapott megfelelő orvosi figyelmet. Életét kényelmetlen kompromisszumok jellemezték: például székekkel hosszabbította meg az ágyát, hogy aludni tudjon. Pénzéből saját házat épített El Coloradóban, minden berendezést a méreteire szabva. Bár a birkózás évei alatt jelentős összegeket keresett, rossz befektetések, túlzott költekezés és családja támogatása miatt hamar elszegényedett. Apja halála után egy fiatalabb testvérét nevelte, miközben maga is egyre inkább elszigetelődött.
Mindennapjai lassan, céltalanul teltek. Időről időre újságírók keresték fel, hogy megírják a történetét. Egy férfiét, aki egykor sporthős volt, majd cirkuszi látványossággá vált. Ő maga már nem tervezett semmit, csak várt – segélyre, gyógyszerre, orvosi vizsgálatra, vagy a halálra, amelyről meg volt győződve, hogy fiatalon eléri. Szavai keserűen tükrözték érzéseit. Úgy érezte, csupán egy cirkuszi állat, akit mindenki bámul. Jorge González ma hatvanéves lenne, de sokkal kevesebb évet élt. Élete a rendkívüli magasság és a betegség árnyékában telt, amely végül legyőzte őt.
Leave a Reply