A chilei kormány január 29-én bejelentette hat új védett terület létrehozását az Atacama régióban, amelyek tíz magashegyi vizes élőhelyet – sómezőket és lagúnákat – óvnak az Atacama megmentéséért indított harcban. Ez a lépés része a 2023-ban indított Nemzeti Lítiumstratégiának, amely célul tűzte ki 26 andoki ökoszisztéma védelmét, hogy az ország lítiumkitermelését fenntartható módon valósítsák meg. A lítium kulcsfontosságú az elektromos járművek és az energiatároló rendszerek számára, így stratégiai ásvány lett, már a réznél is nagyobb jelentőséggel.
Az újonnan létrehozott “Sómezők Hálózata” három nemzeti parkot, egy nemzeti rezervátumot és két szűzföldi rezervátumot foglal magában. Ezek az Atacama régióban már hivatalosan védelmet kaptak, míg az Antofagasta régióban és Tarapacában további 16 ökoszisztéma még csak az előkészítés fázisában van, például őslakos és lakossági konzultációk zajlanak. A szakértők attól tartanak, hogy ha Boric kormánya nem tudja befejezni a folyamatot március 11-ig, amikor José Antonio Kast veszi át az elnökséget, a fennmaradó területek védelme veszélybe kerülhet.
Az Atacama megmentéséért tett lépések lehet, hogy nem lesznek elégségesek
Az új elnök, Kast programja a gazdasági szabadságot és a bürokrácia csökkentését hangsúlyozza. Valamint az engedélyezési rendszer reformját tervezi a bányászati beruházások gyorsítása érdekében. Ez aggodalmat kelt a környezetvédőkben, akik szerint a sómezők nem pusztán ásványi lelőhelyek, hanem összetett hidrológiai rendszerek. Többen attól tartanak, hogy “papírparkok” jönnek létre. A térképen védettnek tűnnek, de a valóságban vízhiány miatt összeomolhatnak.
A Boric-kormány célja 510 ezer hektár új védett terület kijelölése, hozzájárulva a globális 30%-os természetvédelmi célhoz 2030-ig. Bár a kezdeményezés történelmi jelentőségű, a politikai átmenet miatt bizonytalan, hogy a Sómezők Hálózata teljes egészében megvalósul-e.
Mi jött létre?
Az Atacama régióban a chilei kormány hat új védett területet hozott létre. Ezek tíz magashegyi sós vizű ökoszisztémát óvnak. A terv ambiciózus: három új nemzeti park (Lagunas Bravas, Salar de Gorbea, Salar de Las Parinas), a Pedernales sómező nemzeti rezervátuma, valamint az ország első két “Szűzföldi Rezervátuma” (Lagunas Collas és Las Pisacas) jött létre. Ez utóbbi kategória a legszigorúbb védelmet jelenti, ahol minden emberi tevékenység tilos, kivéve a tudományos kutatást.
A védelem azonban ellentmondásos. A Pedernales sómező példája mutatja, hogy a felszíni védelem kevés, ha a vízbázist továbbra is bányászati jogok terhelik. A Codelco állami vállalat évtizedek óta használja az akvifert, ami súlyos vízhiányt okozott. Bár 2020-ban peres egyezség született, szakértők szerint a probléma csak akkor oldható meg, ha a bányászat teljesen áttér a sótalanított víz használatára.
A Maricunga sómező még nagyobb konfliktust jelent. Bár Ramsar-egyezmény alapján nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, a Codelco és a brit Rio Tinto 2025-ben megállapodást kötött a lítium kitermeléséről, amely 2030-ban indulna. Az új Biodiverzitás és Védett Területek Rendszere (SBAP) előírja, hogy a Ramsar-területeket hivatalosan is be kell sorolni a nemzeti védett területek közé. De nem határozza meg, milyen kategóriába. A környezetvédelmi minisztérium nemzeti park státuszt javasol, ám félő, hogy az új kormány a bányászati nyomás miatt gyengébb védelmet adna.
Egyes ikonikus helyek, mint Laguna Verde, kimaradtak a hálózatból a bányászati tárcával folytatott egyezség miatt. Kritikusok szerint a térképek nem ökológiai, hanem ipari érdekeket tükröznek. Ugyanakkor a környezetvédelmi hatóságok hangsúlyozzák, a flamingók és más fajok csökkenő állománya miatt sürgős volt a lépés.
Leave a Reply