A Nepálból érkező megrázó képek kapcsán érdemes felidézni egy még pusztítóbb természeti katasztrófát. Az 1970-ben Peruban bekövetkezett hatalmas törmeléklavinát, amely gyakorlatilag eltörölte Yungay városát a Föld színéről.
1970 május 31-én, délután 3 óra 23 perckor egy 7,7–7,9-es erősségű földrengés rázta meg Peru nyugati partvidékét és az Ancash régiót. A rengés hatására a Huascarán – Dél-Amerika egyik legmagasabb hegye – északi csúcsának oldalából, mintegy 5500–6400 méteres magasságból hatalmas mennyiségű kőzet, jég és hó szakadt le. A lezúduló anyag néhány perc alatt óriási törmeléklavinává alakult. Ez magába sodorta a gleccserről származó havat és a lejtőkön található laza üledékeket is.
Yungay tragédiája: a 3 perc, ami 20 000 embert temetett maga alá
A becslések szerint 50–100 millió köbméternyi anyag zúdult a völgy felé. A lavina körülbelül 14,5–16 kilométert tett meg, miközben csaknem 4000 métert ereszkedett. Átlagos sebessége elképesztő, 280–335 km/óra között lehetett – egyes szemtanúk és tudományos számítások szerint helyenként még ennél is gyorsabb volt. A tömeg ilyen sebességgel gyakorlatilag megállíthatatlanul söpört végig a völgyön.
Yungay lakói abban a hitben éltek, hogy a várost részben megvédi egy körülbelül 140–200 méter magas természetes gerinc. Ez azonban nem bizonyult elegendőnek. A lavina egy része egyszerűen átbukott az akadályon, majd annak túloldalán közvetlenül a településre zúdult. A katasztrófa vasárnap, piaci napon történt, amikor a környező falvakból is sokan a városba jöttek, így a helyszínen tartózkodók száma jelentősen meghaladta a megszokottat.
A városban a rendelkezésre álló adatok szerint mintegy 3500–4000 állandó lakos élt, de a piac miatt a napszakban jóval többen tartózkodtak ott. A lavina Yungayt és több közeli települést – köztük Ranrahircát – szinte teljesen eltemette. A városban mindössze néhány száz ember élte túl a tragédiát: körülbelül 92-en a magasabban fekvő temető mesterséges dombján találtak menedéket, további több százan pedig a stadionban zajló cirkuszi előadásról menekültek fel a biztonságosabb helyekre.
A törmelék alatt rekedtek száma a mai napig vitatott. A hagyományos becslések 15–20 ezer, sőt néha magasabb áldozatszámot említenek Yungay és a környező falvak környékén, míg újabb tudományos vizsgálatok alacsonyabb, körülbelül 6000 fős összhalálozást valószínűsítenek a lavina közvetlen hatására. A földrengés és a lavina együttesen több tízezer ember életét követelte a régióban.
Napjainkban
A katasztrófa után a perui kormány a régi Yungay területét nemzeti temetővé (Campo Santo) nyilvánította. A helyszín érinthetetlen, tilos rajta építkezni vagy ásatásokat végezni. Ma csendes emlékhely és szabadtéri múzeum: a egykori főtéren még ma is áll négy pálmafa, a székesegyház romjai és egy hatalmas, kinyújtott karú Krisztus-szobor őrzi a város emlékét.
A hozzátartozók sírköveket helyezhetnek el ott, ahol egykor házaik álltak. Az új Yungay várost körülbelül másfél-két kilométerrel északabbra építették fel a túlélők és a segítségre érkezők számára; ma már több ezer lakosú település, amely a Cordillera Blanca hegyvidékének egyik fontos turisztikai kiindulópontjaként is működik.
A Yungay-katasztrófa azóta is a világ egyik legpusztítóbb, földrengés által kiváltott törmeléklavinájaként ismert. Drámai módon mutatja meg, hogy egy nagy magasságban bekövetkező földcsuszamlás vagy törmeléklavina milyen hihetetlen energiával képes hatalmas távolságot megtenni, és még jelentős természetes akadályokat is legyőzni. A hely ma is emlékeztet arra, milyen törékeny lehet az emberi élet a természet erőivel szemben.
Leave a Reply