Egy kis ugrópók bogarak helyett növényekre vadászik. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, létezik egy olyan pók a több mint 40 ezer különféle pókfaj között, amelyik növényevő. A Bagheera kiplingi ritka pókfaj agresszív hangyák tömegei elől menekül, hogy az akácbokrok levelének csúcsán található falatokból lakmározzon.Ezzel ő az első olyan pók, amely a tudomány által ismert és többnyire vegetáriánus táplálkozású. Olyan, mint egy tigris, aki főleg füvet eszik.
Christopher Meehan akkor figyelt fel először a B. kiplingi vegetáriánus hajlamaira, amikor 2007-ben egy egyetemi terepgyakorlaton vett részt Mexikó délkeleti részén. A világ 40000 ismert pókja közül még soha nem dokumentálták, hogy valamelyik növényevő lenne – itt azonban a B. kiplingi akácbokrokból lakmározott. “Azt hittem, hogy csak álmodom”. Mondta később Meehan.
A növényevő pók élete még mindig rejtély
Majdnem ugyanilyen meglepő volt az a tény, hogy a pókok a világ egyik legjobban tanulmányozott szimbiózisába – az akácbokrok és a szúrós Pseudomyrmex hangyák közötti együttélésbe – avatkoztak be. A hangyák megvédik a növényeket a növényevőktől, a növények pedig üreges tüskékkel látják el a rovarokat, amelyekben fészkelhetnek, és folyamatos táplálékot nyújtanak nekik a nektárból. Illetve ugyanazokból a minivegetáliákból (Beltie-testek), amelyeket a B. kiplingi is szeret. Néhány évvel Meehan kirándulása előtt Eric Olson biológus, a Massachusetts állambeli Walthamban működő Brandeis Egyetem munkatársa ugyanezt észlelte Costa Rica északnyugati részén, de megfigyeléseit nem publikálta.
Amikor a két tudós felfedezte egymást, egyesítették erőiket, ennek eredménye több publikáció lett. Mexikóban és Costa Ricában a kutatók 72 órán át tartó pókmegfigyelést hajtottak végre, és több mint 150 esetben figyeltek fel a vegetáriánus táplálkozásra. Mexikóban a pókok étkezésének több mint 90%-át a növényrészek (ún. tették ki. A Costa Rica-i pókok nem voltak ilyen szigorúak, 60%-ban a növény ún. Beltie-testeivel, egyébként pedig akácnektárral, hangyalárvákkal és más rovarokkal táplálkoztak.
Mindkét esetben a pókok ügyesen elkerülték az agresszív hangyákat. Megfigyeléseik alátámasztására a kutatók kémiailag is elemezték a pókokat. Megmérték egy ritka nitrogénizotóp mennyiségét, amely a táplálékláncban felfelé halmozódik, és a húsevőkben fordul elő a legnagyobb mennyiségben. A mexikói B. kiplingi koncentrációja csak körülbelül fele volt a többi pókban talált koncentrációnak.
Az evolúció csodája
Meehan úgy véli, hogy a B. kiplingi talán a ragadozók elleni védekezésként vezette be furcsa étrendjét. Szerinte, feltéve, hogy el tudja kerülni a hangyákat, a póknak előnyös lehet, ha egy hangyák által őrzött növényen él, ahová kevés madár vagy más ragadozó merészkedik. A B. kiplingi valószínűleg eredetileg főként hangyalárvákat evett, mielőtt elkezdte volna megkóstolni a Beltie-testeket. Innen nézve a hangya és az akác közötti együttműködés “evolúciós ugródeszka” volt a vegetáriánus pók kialakulásához. A nemzetség neve egyébként Rudyard Kipling A dzsungel könyve című művéből ismert fekete párductól, Bagheera-ról származik, a fajnév pedig magának Kiplingnek a tiszteletére született. 1896-ban csak a hímet írták le; a nőstényt 100 évvel később Wayne Maddison írta le először.
Leave a Reply