Javában zajlanak a 2024-es nyári olimpiai játékok Párizsban, ahol azért a legtöbb dél-amerikai ország tekintélyes különítménnyel képviselteti magát. Brazíliából 277 sportoló érkezett például, de Peru is küldött 26 sportolót. Guyana ezúttal 5 versenyzővel mutatja meg magát, kettő atlétikában, egy úszásban és egy asztaliteniszben képviseli a guyanai zászlót. Kevesen tudják, de Guyanának van már egy olimpiai érme, még 1980-ból. Akkor Michael Anthony Parris szerzett bronzérmet kisváltósúlyú bokszban. 44 év után még mindig ő az egyetlen, aki érmet nyert a kis dél-amerikai országnak.
Guyana egyetlen olimpiai érmesének története
Parris már 67 éves, de még mindig úgy emlékszik a bronzérmének napjára, mintha tegnap lett volna. 1980. augusztus hatodikán történt, de elmondása szerint neki mégis az volt a legemlékezetesebb pillanat, amikor kiválasztották az ország képviseletére. A férfi még mindig dolgozik, taxisofőr Guyana fővárosában Georgetownban és a Shirley Fields Ridley tér mellett lakik.
Úgy érzi azonban, hogy elfeledkezett róla a sportolói közösség és országa vezetése is. Elmondása szerint az 1985-ben meghalt Forbes Burnham guyanai elnök volt az utolsó, aki kiemelte és elismerte az eredményét. Még a 2010-es évekből hozott fel egy példát, amikor bronzérmére hivatkozással méltányossági kedvezményt kért egy autó vámmentes behozatalára. Nem kapott semmit.
Az 1980-as olimpiai játékok emlékezetes volt több szempontból is, az Egyesült Államok és szövetségesei bojkottálták a moszkvai rendezésű versenyeket az 1979-es afganisztáni szovjet invázió ellen tiltakozva. De 80 ország így küldött sportolókat, köztük Guyana, amely nyolctagú különítményt küldött. Parris elmesélte, hogy az olimpiához rengeteg munka, elszántság, kemény edzés és áldozatvállalás kellett. A moszkvai éghajlati viszonyok eltértek a számára megszokottól, de mivel ambíciója és elszántsága hatalmas volt, ez nem befolyásolta.
Úgy alkalmazkodott a moszkvai hideghez, hogy légkondicionált szobában edzett, hogy a teste felkészüljön arra, ami vár rá. Magán a tornán aztán Parris simán legyűrte a nigériai Nureni Gbadamosit, egy szír bokszolót és a mexikói Daniel Zaragozát. Az elődöntőben a kubai Juan Hernándeztől kapott ki egy nagyon kiélezett küzdelemben. Hernández egyébként a végső győzelmet is megszerezte.
„Megmagyarázhatatlan érzés volt a dobogón állni. Nagyszerű teljesítmény volt… az érzelmeim teljesen elöntöttek. Nagyon büszke voltam, hogy én lehetek az első olimpiai érmes hazámból, Guyanából.” Nagyon büszke emberként tért haza a bronzérem birtokában,aki az 1980-as évben a nemzet sportolója is lett a kis országban. Viszont Burnham elnök halálával az elismeréseknek is vége szakadt, ma pedig már Parrist fel sem ismerik a városban sem. Azért mondjuk például egy szobra lett nem is olyan régen:
Leave a Reply