A venezuelai táblahegyek (tepui vagy mesa) hegyek védett, másvilági ökoszisztémák. A 3000 méter magasan fekvő és a világ többi részétől meredek szikláikkal elvágott homokkő-fennsíkok növény- és állatvilágának nagy része elszigetelten fejlődött ki, és sehol máshol nem található meg a Földön. Egy tepui meglátogatása olyan érzés, mintha egy másik bolygóra lépnénk. Venezuelában több mint 50 tepui található.
A pemon őslakosok nyelvén egy tepui az istenek háza, és mindegyik egy-egy saját, évmilliók alatt kialakult, érintetlen ökológiai sziget. A hegyek ihlették Arthur Conan-Doyle 1912-es Az elveszett világ című fantasy regényét, amelyben a felfedezők felfedezik a dinoszauruszok és más evolúciós különlegességek világát. A tepuik valóban a világ legritkább és legfurcsább élőlényeinek adnak otthont: olyan varangyoknak, amelyek ugrálás helyett golyókként gurulnak, húsevő növényekben élő békáknak és olyan kétéltűeknek, amelyeket csak néhány ember látott. Magasan az éghez közel, elérhetetlenségük miatt az élőlények védve voltak az emberi érintkezéstől és a regionális élővilágot fenyegető legnagyobb veszélyektől. Beleértve az illegális bányászat robbanásszerű terjedését a venezuelai esőerdőkben és egy halálos gombát, amely Latin-Amerika kétéltűpopulációit tizedeli.
A tepuik megmenthetetlennek tűnnek
Most azonban éppen az elszigeteltség, amely megvédte ezeket a távoli ökoszisztémákat a károsodástól, veszélyeztetheti a túlélésüket. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében az állatok és növények világszerte lassan felkapaszkodnak a magasba, ahogy a hőmérséklet emelkedik. De a tepuin élő békák számára nincs feljebb. A kétéltűek a világ legveszélyeztetettebb gerinces állatai, és egyre inkább a kihalás felé tartanak. A kétéltűeket fenyegető legnagyobb veszélyt az erdőirtás helyett az éghajlatváltozás jelenteti.
A világ békáinak, varangyainak, szalamandráinak és gőtéinek csaknem 41%-át fenyegeti az eltűnés veszélye. A kétéltűek jobban ki vannak téve a kihalás veszélyének, mint az emlősök, a hüllők és a madarak – állapították meg a kutatók. Hidegvérűségük miatt érzékenyebbek a hőmérséklet-változásra, bőrük pedig rendkívül érzékennyé teszi őket a szennyezésre vagy a hőmérséklet és a páratartalom kisebb ingadozásaira. És kevés kétéltűfaj van, amely annyira sebezhető a globális hőmérséklet emelkedésével szemben, mint a tepuikon élő fajok. A 49 venezuelai kétéltű közül, amelyeket az éghajlati válság miatt a legnagyobb mértékben veszélyeztet a kihalás, 44 ilyen hegyeke él.
Érdekes, ám végveszélyben lévő élőlények
A tepuik elszigetelt és barátságtalan ökoszisztémái arra kényszerítették az állatokat, hogy különös módon fejlődjenek, hogy túléljenek a sziklás fennsíkokon és a mohás falakon. Az apró kavicsos varangy (Oreophrynella nigra) nem tud ugrálni, de a fejét be tudja húzni. A ragadozók elől labdaként gurulva el tud menekülni. Így a fennsíkok egyik apró fekete kavicsára hasonlít.
A Roraima tepui lejtőin található Oreophrynella macconnelli elég kicsi ahhoz, hogy a fák lombkoronájából biztonságosan le tudjon esni az erdő talajára, hogy elkerülje a ragadozókat. E fajok közül sok csak egyetlen tepuin fordul elő. Így a világon a gerincesek közül a legkisebb földrajzi elterjedésűek közé tartoznak. Ritka evolúciós körülményeik azonban rendkívül sebezhetővé is teszik őket. A Pristimantis imthurni nevű békát például csak 10 évvel ezelőtt fedezték fel a Ptari tepuin, a Canaima nemzeti parkban.
Az elterjedési modellek becslései szerint, ha a helyi hőmérséklet a 2100-ra előre jelzett 2-4 Celsius-fokos emelkedésnek megfelelően emelkedik, a tepuikon élő növényfajok akár egyharmada is kipusztulhat – és a tőlük függő egyéb állatok is eltűnhetnek. Az éghajlati válság nyomását tetézi, hogy a táblahegyek elszigeteltsége már nem elegendő ahhoz, hogy megvédje az állatokat az emberi érintkezéstől. Tavaly a Maap nevű amazóniai megfigyelő szervezet műholdkép-elemzése egy bányát tárt fel a Yapacana tepuin, miközben az illegális aranybányászat végigsöpör a venezuelai Amazonason.
A tepuin élő kétéltűek megmentése különösen nagy kihívás lesz, mivel keveset tudunk róluk. A kutatóknak csak néhány évente van pénzük és engedélyük arra, hogy helikopterrel mélyen beutazzanak az Amazonasba és felmenjenek a tepuikra. Az állatok megmentésére az áttelepítéstől a laboratóriumban történő tenyésztésig sokféle lehetőséget fontolgatnak, de nincs konszenzus. A legsürgősebb intézkedés a békákból vett minták lefagyasztása arra az esetre, ha a tudomány egy nap újra életre tudná kelteni őket.
Leave a Reply