A Puyango megkövesedett erdő, amely Loja és El Oro tartományok határán található Dél-Ecuadorban, a világ egyik leglenyűgözőbb fosszília-lelőhelye. A több mint 100 millió éves megkövesedett fákkal ez a hely a Föld őstörténetéről tanúskodik, és az ökoszisztémák fejlődésére emlékeztet. Egyedülállósága a fosszíliák rendkívüli megőrzésében rejlik, amelynek köszönhetően a kutatás és a turizmus egyik központjává vált. A Puyango megkövesedett erdő története jóval az Andok hegyláncainak létezése előtt kezdődött.
A kréta időszakban, amikor a dinoszauruszok uralták a Földet, ez a terület egy folyódelta része volt, ahol folyók és vulkanikus üledékek találkoztak. Ebben a környezetben a nagy fák elpusztultak, és törzsüket vulkáni hamu és ásványi anyagokban gazdag agyagrétegek alá temették. Ez az eltemetési folyamat megvédte a fákat a korhadástól, és lehetővé tette a megkövesedés folyamatát.
A Puyango-erdő egy letűnt kor tanúja
Az évmilliók során a szilícium-dioxiddal telített talajvíz beszivárgott a törzsekbe. Az ásványi anyagok fokozatosan felváltották a szerves anyagot, így az eredeti faszerkezet teljesen megkövesedett állapotban maradt meg. Az Idegenforgalmi Minisztérium tájékoztatása szerint a megkövesedés azután következett be, hogy a fákat vulkánkitörések és földrengések betemették. A szökőárhullámok is részei voltak ennek a folyamatnak: azáltal, hogy nagy nyomást gyakoroltak a szerves anyagra, megakadályozták, hogy a növények oxigén hiányában lebomoljanak.
Ma az erdő akár 15 méter hosszú és 2 méter átmérőjű törzsekkel büszkélkedhet, amelyek egy olyan buja ökoszisztéma bizonyítékai, amely egy olyan korban létezett, amikor az éghajlat és a növényzet teljesen más volt, mint ma. Nathalie Bonifaz, az Ecuadori Központi Egyetem Geológiai, Bányászati, Kőolaj- és Környezetmérnöki Karának kutatója szerint a Puyangóban talált fosszíliák főként az Araucariaceae családba tartozó fákhoz tartoznak, amelyek a mai fenyők és araukariák távoli rokonai.
Az erdő értéke
A Puyango-erdő tudományos értéke felbecsülhetetlen. A megkövesedett fák mellett a helyszínen tengeri állatmaradványok, például puhatestűek és ammoniteszek is találhatók. Ami arra utal, hogy a terület a földtörténeti múlt egy bizonyos pontján víz alá került. Ez a gazdagság a világ minden tájáról vonzotta a paleontológusokat és geológusokat, akik Puyangóban egyedülálló lehetőséget látnak a múltbeli éghajlati és geológiai változások tanulmányozására.
Idén júliusban a Nemzeti Biodiverzitás Intézet (INABIO) által vezetett kutatás megerősítette a védett területen 12 nagy és közepes méretű emlősfaj jelenlétét, köztük olyan állatokét, mint a hangyászsünök, szarvasok. Ez azt jelzi, hogy az erdő nemcsak paleontológiai lelőhely, hanem élő ökoszisztéma is, amely a mai biológiai sokféleségnek ad otthont.
Védett erdő lévén a Puyango része annak a nemzeti stratégiának, amelynek célja a nagy ökológiai érzékenységű területek megőrzése és a környezetet károsító tevékenységek – mint például az erőforrások kitermelése, a fakitermelés vagy a mezőgazdaság bővítése – megakadályozása.
A védett erdő státusza a helyi közösségekre is hatással van. Mivel elősegíti az olyan fenntartható tevékenységeket, mint a környezeti nevelés és a tudományos kutatás. Ennek célja, hogy harmonikus kapcsolatot teremtsen az emberek és a környezet között. Biztosítva, hogy az erdő ökológiai és kulturális értékei a jövő generációi számára is megmaradjanak. Paleontológiai jelentőségén túl az erdő egyedülálló élményt nyújt a látogatóknak. A tornyosuló megkövesedett fatörzsek között sétálva olyan, mintha visszautaznánk az időben egy olyan korba, amikor a dinoszauruszok voltak a bolygó urai.
Leave a Reply