Montevideo szívében, a Plaza Caganchától pár lépésre áll a Delucchi-palota, egy városi kúria. A 19. század végén épült családi rezidenciának. Bár az épület homlokzata első pillantásra kissé szigorúnak és szürkének tűnik, a belső tér hűen tanúskodik az olasz reneszánsz által inspirált olaszos díszítő pompáról. Valamint Uruguay bőségéről a Belle Époque idején. Ez volt a gazdasági jólét, a politikai stabilitás és a kulturális terjeszkedés kora több nyugati országban. Amikor a felsőbb osztály Uruguayban is kapcsolatot keresett Európával, különösen Párizzsal és Milánóval.
A nyolc szobával, monumentális carrarai márványlépcsővel és 2461 négyzetméteres területtel rendelkező különleges ingatlan csaknem 130 évvel az építése után is a köz- és magánbeszélgetések témája. A palotát a montevideói megyei tanács felvette a központ örökségi jegyzékébe, 3-as osztályba sorolva. Ez azt jelenti, hogy az épületet a lakhatósági vagy használati feltételek javításával, konfigurációjának, jelentős elemeinek és környezeti jellemzőinek megőrzésével kell megőrizni.
Egy különleges ingatlan Montevideo szívében
A mostanában épülő luxusépületekhez képest egyedi ingatlant nemrégiben a Sotheby’s, a világ egyik legtekintélyesebb aukciós háza 2900000 dollárért, azaz 1 milliárd forint körüli összegért kínálta. A palota főszintjén egy nagy, eredeti díszlécekkel díszített fogadóterem, egy finom fákkal lambériázott könyvtár és egy étkező található. Amelyek mind egy központi télikert körül helyezkednek el, amelyet egy nagy tetőablak világít meg.
A földszinten három üzlethelyiség található (egy nagy előcsarnokon és egy hat gépkocsi befogadására alkalmas garázson kívül. Ezek bérleti díjat termelnek, és biztosítják a komplexum pénzügyi önellátását. Ez az ikonikus ingatlan rugalmasságot kínál a magán-, szálloda- vagy vállalati felhasználáshoz. Legyen szó gasztronómiai célról, kulturális térről vagy csúcskategóriás irodahelyiségről -, miközben megőrzi védett örökségi státuszát.
Az ingatlan megrendelője Paolo Delucchi olasz bevándorló és híres 19. századi üzletember volt. Ezt követően az aukciósház kiadványa szerint több mint egy évszázadon át egyetlen család kezében maradt, és az elmúlt évtizedekben nem igazán használták.
Leave a Reply