A Semper poszáta (angolul Semper’s Warbler, latinul Leucopeza semperi) egy Saint Lucia szigetén élő, rendkívül ritka és valószínűleg kihalt énekesmadár. Magyar nyelvű szakirodalomban nincs elterjedt, hivatalos neve, de a legközelebbi fordítás a Semper poszáta lehet, mivel a “warbler” általában poszátát vagy fűvészt jelöl.
Most akkor a Semper poszáta kihalt vagy sem?
Ez a madár kizárólag Saint Lucia szigetén fordult elő, így endemikus fajnak számít. A XIX. században fedezték fel, és nevét egy Semper nevű botanikusról kapta. Testfelépítése karcsú volt, szürkésbarna tollazattal, fehér hasrésszel. Elsősorban sűrű aljnövényzetben, bambuszligetekben és erdőkben élt, rovarokkal táplálkozott.
A faj különlegessége, hogy már a XX. század elején rendkívül ritkának számított. Az utolsó megbízható megfigyelések az 1960-as évekből származnak. Azóta csak alkalmi, nem megerősített észlelések történtek, így a Semper-poszátát sok szakember kihaltnak tartja. A kihalás fő okai közé sorolják az élőhelyek pusztulását, a mezőgazdasági terjeszkedést, valamint az invazív ragadozókat, például a mangusztát.
A Semper poszáta története jól mutatja, mennyire sérülékenyek a kis szigeteken élő endemikus fajok. Bár ma már valószínűleg nem találkozhatunk vele, a madár emléke fontos része Saint Lucia természeti örökségének. És figyelmeztetés arra, hogy a megmaradt endemikus fajokat – például a Saint Lucia papagájt – aktívan védeni kell.
A faj különösen rejtőzködő lehetett, talán a talajon mozgott, így könnyen elkerülhette a figyelmet. Saint Lucia esőerdeje hatalmas és nehezen megközelíthető, ezért a kutatók szerint nem kizárt, hogy a Semper poszáta még mindig fennmaradt néhány elzárt völgyben. Az invazív ragadozók – patkányok, macskák, manguszták – azonban súlyosan veszélyeztették az endemikus madarak túlélését.
2016-ban a brit RSPB és a helyi erdészet közösen szervezett egy workshopot, amelynek célja a faj szisztematikus felkutatásának megtervezése volt. A szakemberek térképeket vizsgáltak, terepbejárásokat végeztek, és arra jutottak, hogy egy átfogó kereséshez legalább 84 napra és komoly felszerelésre (hangrögzítők, kameracsapdák, hálók) lenne szükség. Bár a Sempert ekkor sem találták meg, a program erősítette a helyi természetvédelmi kapacitást, és hozzájárult más endemikus fajok – például a Saint Lucia papagáj, az oriole vagy a fekete pinty – monitorozásához.
Leave a Reply