A manszanilyafa, tudományos nevén Hippomane mancinella, az egyik legveszélyesebb fa a világon. Dél-Amerika, Közép-Amerika és a Karib-szigetek partvidékein őshonos, és rendkívül mérgező tulajdonságairól híres. A fa minden része – kérge, levelei, nedve és gyümölcse – erős méreganyagokat tartalmaz, amelyek érintkezéskor súlyos bőrirritációt, hólyagokat és intenzív fájdalmat okozhatnak.
Még az esőben a fa alatt állás is kémiai égési sérüléseket okozhat, mivel a nedv lemosódik és a bőrre csepeg. A világon legmérgezőbb fa kis zöld almára emlékeztető gyümölcse megtévesztően vonzó, de lenyelés esetén halálos lehet, ezért kapta a halál kis almája becenevet. Veszélyessége ellenére a fát a bennszülött népek történelmileg nyílmérgezésre használták, fáját pedig – alapos szárítás és kezelés után – alkalmanként bútorkészítéshez használták.
A fa kezelése azonban rendkívüli óvatosságot igényel a tartós toxicitás miatt.
A világon legmérgezőbb fa gyümölcse olyan, mint az alma
Egyes madarak és rovarok alkalmazkodtak a fával való együttéléshez, károsodás nélkül táplálkoznak gyümölcséből vagy leveleiből, és segítenek a magok terjedésében. A manszanilyafát gyakran figyelmeztető táblákkal jelölik meg azokon a területeken, ahol nő. Hogy így megakadályozzák a véletlen érintkezést, de sok régióban védettséget élvez ökológiai szerepe és ritkasága miatt. Annak ellenére, hogy a fa gyümölcse mérgező az emberekre és a legtöbb emlősre, egyes madarak, például a sárga poszáta emésztőrendszere nem szívja fel és nem reagál ugyanúgy a mérgező vegyületekre. Ezek a madarak segítik a magok szétszórását, elősegítve ezzel a fa szaporodását. A sárga poszáta (Setophaga petechia) egy kicsi, élénk énekesmadár a különleges faunában, amely élénk sárga tollazatáról és vidám, fütyülő énekéről ismert.
Észak- és Közép-Amerikában, valamint Dél-Amerika északi részein található meg, nyílt erdőkben, vizes élőhelyeken és cserjés területeken, különösen víz közelében él. A hímeket vöröses csíkok jellemzik a mellkasukon, míg a nőstények és a fiatalok egyenletesebben sárgák. Ezek a madarak vándorlóak, nyarukat Észak-Amerikában, téleiket pedig Közép- és Dél-Amerikában töltik. Táplálékuk főként rovarokból áll, amelyeket a lombokról szednek le vagy a levegőben kapnak el. A sárga poszáta arról is ismert, hogy agresszíven védi fészkét, gyakran új rétegeket épít a parazita tehénmadár tojásai fölé. Alkalmazkodóképességük és széles elterjedésük miatt az egyik legismertebb és legkedveltebb poszátafaj az amerikai kontinensen.
Leave a Reply