Chilei paleontológusok megerősítették, hogy a Valparaíso régióban található Algarrobo területén nemcsak tengeri, hanem szárazföldi dinoszauruszok és kréta kori madarak is éltek a késő kréta időszakban. A University of Chile kutatói által végzett tanulmány, amelyet a Cretaceous Research című tudományos folyóiratban publikáltak, új megvilágításba helyezi ezt a korábban főként tengeri fosszíliáiról ismert lelőhelyet.
A kutatás Sergio Soto Acuña vezetésével készült, társszerzői között szerepel Rodrigo A. Otero, Raúl Ugalde, Héctor Ortiz és José Luis Brito. A munka a University of Chile Paleontológiai Hálózatának keretében zajlott, a Millennium Nucleus for Early Evolutionary Transitions of Mammals (EVOTEM) projekt részeként.
A kutatók a „Quebrada Municipalidad Strata” rétegeiben talált fosszíliák újbóli elemzésével érték el eredményeiket. Korábban az algarroboi lelőhelyet elsősorban tengeri ökoszisztémaként tartották számon, ahol plesiosaurusok, mosasaurusok, tengeri teknősök és cápák maradványai kerültek elő.
Az új vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a terület közelében szárazföldi állatok is jelen voltak, ami arra utal, hogy a régió part menti, átmeneti környezet lehetett, ahol a tengeri és a kontinentális élőlények világa találkozott. Soto Acuña szerint ez a felfedezés rámutat, hogy az ökoszisztéma jóval összetettebb volt, mint korábban gondolták. Nem csupán vízi fajok éltek itt, hanem szárazföldi állatok is megfordultak a közelben.
Különleges dinoszauruszok is élhettek a tengeri lelőhelynél
A kutatás egyik legfontosabb eleme a történelmi gyűjteményekben őrzött fosszíliák újbóli átvizsgálása volt. Két nagyobb csontmaradványt, amelyeket korábban tengeri hüllők, konkrétan plesiosaurusok maradványaként tartottak számon, most új kontextusba helyeztek.
Az egyik ilyen lelet egy növényevő dinoszaurusz combcsontjának (femur) testközeli része, amely az ornithopoda csoportba sorolható. Ezek a növényevő dinoszauruszok a kréta időszakban jelentős változatosságot mutattak méret és forma tekintetében. Bár a fosszília nem elég teljes ahhoz, hogy új fajt leírjanak belőle, jellemzői egyértelműen egy nagyobb méretű, szárazföldi herbivor dinoszauruszra utalnak. Ez az első ilyen bizonyíték Algarrobóban, ami jelentősen bővíti a chilei paleontológiai ismereteket.
A tanulmány másik kulcsfontosságú eredménye egy madárfosszília újradatálása. A korábban fiatalabb, körülbelül 40 millió éves kőzetekhez sorolt maradványokat most a felső kréta időszakba helyezték. Ez azt jelenti, hogy ez Chile eddig ismert legidősebb madárlelete.
Soto Acuña hangsúlyozta, hogy ezek a madarak valószínűleg a modern madarak csoportjába tartoztak. És már a dinoszauruszok korában jelen voltak Közép-Chile területén. Ez különösen értékes, mivel a kréta kori modern madarak fosszíliái világszerte ritkák. A felfedezés segít jobban megérteni a madarak korai evolúcióját és azt, hogyan éltek együtt a dinoszauruszokkal.
Rodrigo Otero, a kutatócsoport tagja kiemelte, hogy Algarrobo mostantól sokkal szélesebb lehetőségeket kínál a fosszíliakutatás számára. A történelmi gyűjtemények újbóli átvizsgálása bebizonyította, hogy korábban kétséges tengeri csontokat akár dinoszaurusz-maradványokként is értelmezhetünk. Ugyanakkor a lelőhely védelme komoly kihívást jelent. A part menti feltárások ki vannak téve a természetes eróziónak, az urbanizációnak és esetleges infrastrukturális fejlesztéseknek.
A kutatók szerint sürgős feladat a paleontológiai örökség megőrzése a helyi fejlődéssel összhangban. Hiszen ez a lelőhely folyamatosan új információkat szolgáltat, és még sok publikáció várható belőle.
Összességében a tanulmány túlmutat a puszta fosszíliákon. Ráirányítja a figyelmet arra, hogy Algarrobo egy gazdag, sokszínű paleontológiai helyszín. Ahol a tengeri és szárazföldi élet nyomai együttesen őrződtek meg. A kutatók szerint ez a terület még sok meglepetést tartogat, és a megfelelő védelem mellett további jelentős felfedezések születhetnek.
A munka hozzájárul a chilei krétakori ökoszisztémák jobb megértéséhez, és bizonyítja, hogy a történelmi gyűjtemények gondos áttanulmányozása mennyire értékes lehet új tudományos megállapításokhoz. Ez a felfedezés nem csupán tudományos jelentőségű, hanem felhívás is a természeti és kulturális örökség óvására egy gyorsan változó világban.
Leave a Reply