A Paraná folyó 2020–2021-es története azért különösen érdekes Magyarország szempontjából, mert jól mutatja, milyen gyorsan válhat egy hatalmas folyó vízhiánya gazdasági és társadalmi problémává. A Paraná nem száradt ki, de 2021-ben 77 éve nem látott alacsony vízállást produkált. A folyó átlagos vízhozama mintegy 17 000 m³/s-ról körülbelül 6200 m³/s-ra esett vissza, vagyis nagyjából 63 százalékkal csökkent. A Duna vízszintje se produkált ilyen óriási esést.
A Duna vízszintje és a Paraná közti párhuzam
A Rosario környéki folyószakaszon 2021 augusztusában –0,33 méteres vízállást mértek, miközben az augusztusi hosszú távú átlag körülbelül 2,90 méter volt. Ez nem egyszerűen azt jelentette, hogy kevesebb lett a víz. A hajózás is komoly akadályokba ütközött.
A sekélyebb folyó miatt a nagy teherhajók csak kisebb rakománnyal tudtak elindulni. Egy-két centi merüléscsökkenés egy nagy Panamax hajón akár 2000–2500 tonna kieső rakományt jelentett. 2020 májusában a folyó mélysége annyival volt a normális alatt, hogy egy hajónál ez nagyjából 11 000 tonna elvesztett szállítási kapacitást jelentett.
Magyarországon 2026-ban hasonló mechanizmust látunk, csak más folyón és más léptékben. A tartós csapadékhiány és a hőség miatt a Duna vízszintje történelmi mélypontra került. Július végén Paksnál –123 cm körüli értéket mértek, Budapesten pedig augusztus elején 10 cm körüli vízállás alakult ki. Ez azért fontos, mert ugyanúgy, mint a Paraná esetében, az alacsony vízszint nem csupán látványos természeti jelenség.
Hatással van a hajózásra, a mezőgazdaságra, az energiatermelésre és a vízgazdálkodásra. Magyarországon ráadásul a Tisza-tó vízszintje is kritikus szint felé közeledett a tartós hőség és csapadékhiány miatt.
A legfontosabb különbség azonban az, hogy a Paraná 2020–2021-es aszálya egy több évig tartó dél-amerikai vízgyűjtő-szintű esemény volt, amelyet többek között a La Niña is erősített. Magyarország 2026-os problémája ezzel szemben elsősorban a Kárpát-medence tartós vízhiányával, a magas hőmérséklettel és az erős párolgással függ össze.
A Paraná példája ugyanakkor reménykeltő is. A folyó később jelentősen visszatöltődött. Vagyis egy ilyen történelmi mélypont nem feltétlenül jelent végleges állapotot. A folyó vízrendszere megfelelő csapadékos időszakok után képes regenerálódni. Ez Magyarország számára is fontos tanulság: a mostani rekordalacsony vízállás önmagában nem jelenti azt, hogy a Duna tartósan eltűnőben van. A kérdés inkább az, hogy milyen gyakran és milyen hosszan ismétlődnek majd az ilyen szélsőséges aszályos időszakok.
Leave a Reply