Egy apró, foltos vadmacskát fedeztek fel a bolíviai Yungas felhőerdeiben, amely több mint száz év után az első új, ma is élő macskafajként került leírásra. A Leopardus tilcayo néven bejegyzett állat a Current Biology folyóirat 2026. szeptemberi számában kapott hivatalos tudományos elismerést.
A kutatók Bolívia Yungas-régiójában, az Andok keleti lejtőin fekvő felhőerdőkben találták meg ezt a különleges, apró vadmacskát. A Yungas egy rendkívül nedves, ködös hegyvidéki erdőövezet, amely biológiailag még mindig viszonylag kevéssé feltárt. Plusz a magas páratartalom, valamint a gyakori felhőborítás miatt sajátos élőhelyet biztosít számos endemikus fajnak.
A tilcayo egy eddig nem ismert ragadozó faj
A helyiek generációk óta tilcayo néven ismerték ezt a kis ragadozót, a tudomány azonban mostanáig nem ismerte fel külön fajként.
A tilcayo igen apró termetű: a fej-törzs hossza mindössze 42,5–50,5 centiméter, a farka 25–26,5 centiméter, súlya pedig körülbelül 1,4–2 kilogramm. Ezzel még egy átlagos házimacskánál is kisebb. Világosbarna bundáját szabálytalan, sötétbarna vagy fekete rozetták díszítik, amelyek miatt első pillantásra miniatűr leopárdra emlékeztet. Kerek, mackószerű fülei, hosszú bajuszszálai és viszonylag hosszú, karcsú farka is jellegzetesek.
A legfontosabb bizonyíték azonban a genetikai vizsgálatból származott. A kutatók 38, Dél-Amerika különböző részeiről származó macska – köztük múzeumi példányok – teljes genomját elemezték. Kiderült, hogy amit korábban nagyjából egységes tigrismacska-komplexumként (Leopardus tigrinus) kezeltek, az valójában öt genetikailag jól elkülönülő fajból áll.
A bolíviai állatok között pedig egy olyan genetikai vonalat találtak, amely körülbelül 1,4 millió évvel ezelőtt, a kora pleisztocén idején vált el a többi tigrismacskától. Ebben az időszakban a hegyi erdők feldarabolódása és a klimatikus ingadozások valószínűleg elősegítették a földrajzi elszigetelődést.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem arról van szó, mintha 2026-ban született volna egy új faj. A Leopardus tilcayo valószínűleg évmilliók óta létezik, csak eddig nem ismertük fel önálló taxonként. A faj holotípusa – a tudományos leírás hivatalos referenciaegyede – egy körülbelül tízéves hím, akit Tigrinónak neveztek el.
Őt egy helyi család találta kölyökként, és egy ideig háziállatként tartotta, mielőtt a Senda Verde állatmenhelyre került volna. A kutatók egy másik, rövid ideig megfigyelt nőstény egyedet is vizsgáltak.
Ez a felfedezés azért is történelmi jelentőségű, mert több mint száz éve nem írtak le teljesen új, ma is élő macskafajt. Az előző ilyen leírás 1923-ban történt, a pampamacska esetében. Emellett a kutatás során egy új alfajt is azonosítottak a perui Yungasban: a Leopardus tigrinus antisuyo-t.
Jelenleg még nagyon keveset tudunk a tilcayóról.
A vadon élő populáció mérete, pontos elterjedési területe, táplálkozási szokásai és viselkedése szinte ismeretlen. A kutatók kameracsapdákkal próbálják nyomon követni a faj egyedeit a természetben. Aggasztó azonban, hogy a Yungas-erdőket egyre erősebben veszélyezteti az erdőirtás, a mezőgazdasági terjeszkedés, a tüzek és a bányászat.
Miközben most fedeztük fel tudományosan ezt a különleges kis macskát, még azt sem tudjuk pontosan, hány példánya élhet a természetben – és hogy meddig maradhat fenn egyáltalán.
Leave a Reply