Manaus első látásra ellentmondásos város: az Amazonas esőerdejének kellős közepén fekszik (gyakorlatilag az Amazonas szíve), mégis hatalmas, összefüggő városi területein meglepően kevés a fa. A brazil statisztikai hivatal (IBGE) szerint Manaus lakossága a 2022-es népszámláláskor 2,06 millió volt, 2024-re pedig 2,28 millióra becsülték.
Az Amazonas szíve hőhullámokkal küzd
Arra a kérdésre viszont, hogy “hány fa van Manausban?”, nincs megbízható, egyszerű válasz. A városnak jelenleg nincs olyan teljes körű, nyilvános fa-nyilvántartása, amelyből meg lehetne mondani az összes utcai és városi fa számát. Ez önmagában is fontos probléma. Az IBGE egyik legjobb összehasonlítható mutatója szerint 2022-ben Manaus városi területének mindössze 44,8%-án volt valamilyen fa az utak környezetében. Miközben csak 13,9%-nyi háztartás olyan utcában található, ahol legalább öt fa van. Vagyis a 44,8% nem azt jelenti, hogy a város területének 44,8%-át erdő borítja, hanem azt, hogy az utcák és lakókörnyezetek jelentős részén van legalább némi fa.
Miért baj ez? Mert a beton, az aszfalt és a tetők elnyelik és tárolják a napsugárzás hőjét, míg a fák árnyékot adnak és párologtatással hűtik a környezetet. Egy Manausról készült kutatás körülbelül 4 °C-os városi hősziget-hatást mutatott ki, és azt is megállapította, hogy a város hőmérséklete az urbanizációval párhuzamosan emelkedett. Egy frissebb műholdas elemzés szerint Manaus lakói átlagosan mintegy 3 °C-kal melegebb környezetben élnek, mint a közeli, megőrzött amazóniai erdőben. A város 16%-án a különbség legalább 5 °C.
De nem egyszerűen arról van szó, hogy kiirtották a fákat. Mindkettő szerepet játszik. Manaus rendkívül gyorsan növekedett. A városi terület 1985 és 2021 között jelentősen bővült, az urbanizáció pedig természetes növényzetet és erdőterületeket alakított át. Emellett évtizedeken keresztül egyszerűen nem épült be megfelelően a fásítás a várostervezésbe. A fák számára kevés hely maradt a járdák, utak, épületek és közművek között.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az elültetett fák egy része sem éli túl. A város korábbi Arboriza Manaus programjában például a csemeték veszteségi aránya kezdetben 70% volt, amit karbantartással 30%-ra csökkentettek. A probléma tehát nem pusztán az ültetés mennyisége, hanem a megfelelő faj kiválasztása, a hely, az öntözés és az évekig tartó gondozás.
A jövőkép
Fontos ugyanakkor, hogy az utóbbi években már történnek komolyabb próbálkozások. A városi önkormányzat szerint 2021 óta 55 ezer csemetét ültettek, ebből 32 ezret 2025-ben. A város klímatervében pedig már szerepelnek zöldfolyosók, új parkok, esőkertek, őshonos fajok telepítése, valamint a fák túlélési arányának mérése is.
A tanulság ezért nem az, hogy Manausban nincs amazonasi erdő, hanem az, hogy a város és az erdő két külön világ. Attól, hogy Manaus körül ott van a világ legnagyobb trópusi erdeje és ez az Amazonas szíve, a városi utcák még lehetnek forrók, kopárak és rosszul árnyékoltak. A megoldás nem néhány ezer csemete egyszeri elültetése, hanem hosszú távú várostervezés. Meglévő fák megőrzése, nagy lombkoronájú őshonos fajok telepítése, megfelelő hely biztosítása és többéves fenntartás. Ez nem pusztán esztétikai kérdés, hanem hővédelmi és közegészségügyi infrastruktúra.
Leave a Reply