Egészen rendkívüli felfedezés történt Costa Rica északi részén, a Caño Negro vizes élőhelyei közelében. Egy magántulajdonban lévő, mintegy 30 hektáros területen több mint ezer agami (Agamia agami) gyűlik össze a költési időszakban. A különösen rejtőzködő, ritkán megfigyelhető madár kolóniáját 2025 májusában fedezték fel a Katira de Guatuso közelében található birtokon. A területet ugyanebben az évben természetvédelmi céllal vásárolták meg, így a felfedezés egy már eleve természetmegőrzésre szánt területet tett még értékesebbé.
Mit keresnek az agamik ezen az ingatlanon?
Elsősorban biztonságos költőhelyet és megfelelő táplálkozóterületet. Az agami nem olyan gém, amely szívesen mozog nyílt, ember által erősen átalakított területeken. Sűrű trópusi növényzethez kötődik, és leginkább patakok, kisebb folyók, mocsarak, lagúnák és más sekély vizes élőhelyek szélén él. Fészkeit rendszerint víz fölött álló fákon, bokrokon vagy elöntött növényzetben építi, gyakran kolóniákban.
A birtok tehát egyszerre kínálja azt, amire a madaraknak szükségük van. Sűrű növényzetet, nyugodt vizet, megfelelő fészkelőhelyeket és táplálékot. Az agami elsősorban halevő madár. Hosszú nyakával és csőrével a vízparton vagy sekély vízben lesi a zsákmányt; különféle kisebb halakat, például sügérféléket és pontylazacféléket fogyaszt. A vizes élőhelyeken békák és más kisebb vízi állatok is rendelkezésére állhatnak.
A nagy gyülekezés azonban nem egész éves jelenség. A Costa Rica-i költési időszak nagyjából márciustól júliusig tart, az újonnan felfedezett rezervátumban pedig a madarak a költési szezonban, májustól szeptemberig lehetnek jelen. Ilyenkor párt választanak, fészket építenek, tojásokat költenek, majd felnevelik a fiókákat.
Miért veszélyeztetett az agami?
Az agami helyzete azért különösen érdekes, mert nem egyszerűen arról van szó, hogy kevés példány élne belőle. A faj jelenleg a természetvédelmi szempontból mérsékelten fenyegetett („Near Threatened”, NT) kategóriában van, állománya pedig csökkenő tendenciát mutat. A legnagyobb probléma az élőhelyek elvesztése és romlása.
Az agami nagyon speciális élőhelyekhez kötődik: alacsony fekvésű, trópusi mocsárerdőkre, mangrovékre, folyóparti erdőkre és édesvízi vizes élőhelyekre van szüksége. Ezeket Dél- és Közép-Amerikában egyre inkább mezőgazdasági területek, legelők és egyéb emberi hasznosítású területek váltják fel. A faj szempontjából különösen veszélyes, ha egy költőkolónia közelében kivágják a fákat vagy megzavarják a madarakat. A természetvédelmi szakirodalom szerint az agamik könnyen elhagyhatják a fészkelőhelyet, ha túl nagy a zűrzavar.
A Caño Negro környéki új kolóniára ráadásul mezőgazdasági területek is veszélyt jelenthetnek. A rezervátum beszámolója szerint kevesebb mint egy kilométerre kiterjedt ananásztermesztés folyik, amely növényvédő szerek és gyomirtók használatával jár. Az eső ezeket az anyagokat a vizes élőhelyekbe moshatja, ahol károsíthatják a halakat és kétéltűeket – vagyis közvetve magukat az agamikat is, hiszen ezek a madarak a vízi tápláléklánc csúcsán helyezkednek el.
A faj teljes világállományát nem tudjuk pontosan megmondani. A kutatók szerint az agami rejtőzködő életmódja és nehezen megközelíthető élőhelyei miatt nagyon kevés megbízható adat áll rendelkezésre. A BirdLife 2023-as természetvédelmi értékelésében például nem szerepel megbízható globális állománybecslés; ugyanakkor a szakértők szerint tízezernél több ivarérett példány lehet világszerte.
A Costa Rica-i Pacuare Rezervátumban például egy korábbi felmérés 266 agami fészket talált egy apró, lagúnában fekvő szigeten, a természetvédelmi adatbázis pedig több évben több tucat, illetve több mint kétszáz költő párt dokumentált ott.
Az agami Közép- és Dél-Amerika trópusi vidékein honos. Elterjedési területe Mexikó déli részétől Közép-Amerikán keresztül egészen az Amazonas-medencéig, többek között Brazíliáig és Bolíviáig húzódik. Megtalálható többek között Belize, Costa Rica, Panama, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Peru és Brazília megfelelő vizes élőhelyein.
A felfedezés hatása
Éppen ezért a mostani costa ricai felfedezés nem pusztán egy látványos madármegfigyelési szenzáció. A kolónia egyfajta természetvédelmi riasztócsengő is. Ha egyetlen 30 hektáros birtok több mint ezer ritka agaminak biztosíthat költőhelyet, akkor annak megőrzése aránytalanul nagy jelentőségű lehet a faj számára.
A kutatók és a helyi közösség együttműködése ezért elsősorban arra irányul, hogy a terület megmaradjon zavartalan vizes élőhelyként, figyelemmel kísérjék a kolónia állapotát és költési sikerét, valamint csökkentsék az emberi tevékenységből származó veszélyeket.
A történet egyik legfontosabb tanulsága, hogy az agami esetében nem feltétlenül az állatok közvetlen védelme a legfontosabb, hanem annak a különleges környezetnek a megőrzése, amelyben táplálkozni és szaporodni tudnak. A Costa Ricában felfedezett hatalmas kolónia pedig megmutatja, hogy még ma is lehetnek olyan fontos madárélőhelyek Közép-Amerikában, amelyekről a tudomány korábban alig tudott.
Leave a Reply