A kameracsapdák használata nem invazív módszer bizonyos fajok szokatlan viselkedési mintáinak vagy színezetének rögzítésére tökéletes lehetőség. Ecuadori tudósok egy csoportja a két nemzeti parkot összekötő Llanganates-Sangay ökológiai folyosón helyezett el néhányat, ahol 57 esetben vették számba a különböző színezetű állatokat.
Ez tizenkét évnyi kameracsapdás munka eredménye. Szokatlan színeket rögzítettek a kormos agutin (Dasyprocta fuliginosa), de a taira (Eira Barbara – egy menyétféle), az ocelot (Leopardus pardinoides), a hosszúfarkú macska (Leopardus weidii), a barnaorrú koati (Nasua nasua) és a nyugat-andoki koati esetében. A legtöbbet regisztrált faj az ocelot volt, 49 példánnyal, amelyek mindegyike fekete szőrzetű (melanizmusnak nevezett) volt, a jellegzetes sárga, szabálytalan fekete foltokból álló mintázatú szőrzet helyett.
A furcsa színű állatok sokkal gyakoribbak, mint sejtették
A kamerák még egy melanizmusban szenvedő ocelotpárt is rögzítettek. Az ocelotok teljes számának 43,5 %-a fekete szőrű volt. A megfigyelési pontok majdnem 30 %-án, ahol a kamerákat elhelyezték, melanizmusban szenvedő, furcsa színű állatok példányait kapták lencsevégre. A tudósok a hagyományos és a melanizmusban szenvedő ocelotok viselkedésében is különbségeket tapasztaltak. Az előbbiek 18:30 és 21:00 között érték el aktivitásuk csúcsát, míg a fekete szőrű példányok 03:00 órakor voltak a legaktívabbak. A pigmentáció hiánya általában hátránynak számít, mivel befolyásolja az állat álcázási képességét. Csökkentve ezzel a ragadozók elől való elrejtőzés és a hatékony vadászat képességét.
A tanulmány kiemeli a barna orrú koatik észlelését is, amelyeknek határozottan hiányzik a színezetük. Testük általában a halványsárgától a barnáig terjedő színű, fekete lábakkal és sötét gyűrűs farokkal. A tudósok olyan barnaorrú koatikat észleltek, amelyek testén, fején és lábain szürke árnyalatúak voltak. Fekete agutikról, tairákról és nyugat-andoki koatikról is gyűjtöttek feljegyzéseket, amelyeken a piebaldizmusra, egy genetikai rendellenességre jellemző fehér jegyek vannak. A trópusokon élő emlősök hajlamosabbak a sötét elszíneződések megjelenésére, és így a melanizmus kialakulására.
Ezt olyan tényezők befolyásolják leginkább, mint a hőmérséklet, a páratartalom, a növényzet sűrűsége. Erre jutott a kutatás, amelyet Elias Viteri-Basso, Juan Pablo Reyes Puig, Carolina Reyes-Puig és Gorky Ríos-Alvear rakott össze. A Llanganates – Sangay ökológiai folyosó egy túlnyomórészt természetes erdős növényzetű terület, amelyet a Természetvédelmi Világalap (WWF) 2002-ben a Földnek adott ajándéknak nyilvánított. Tungurahua, Pastaza és Morona Santiago tartományokban, pontosabban Baños, Mera és Palora járásokban található, 41517 hektárnyi területen Ecuadorban.
Leave a Reply