Antonio María Dabezies újságíró, akire különösen a diktatúra végének szimbolikus mérföldkövét jelentő El Dedo című humoros magazin szíveként emlékezhetünk, csütörtökön, 82 éves korában elhunyt. Emellett társalapítója volt a Guambia című magazinnak és zenei producer, főként az Espacio Guambia nevű szórakozóhelyén.
Dabezies az 1960-as évek közepétől különböző újságoknál dolgozott, 1981-ben pedig felkérték, hogy legyen a Kereszténydemokrata Párthoz kötődő Opción című hetilap szerkesztője. Amikor a kiadványt megszüntették, megvalósította azt a régóta dédelgetett ötletét, hogy karikaturistákból álló csapatával egy magazint adjon ki. Így született meg 1982 telén az El Dedo.
Az El Dedo utat nyitott a kulturális felszabadulás felé
A majdnem havonta megjelenő magazin bestsellerré vált, és a rendszerrel szembeni kulturális ellenállás egyik eleme lett, a színház és a népzene bizonyos megújulásával együtt. A vállalkozás, amely még az 1982 novemberi belpolitikai választásokról is tudósított, egészen 1983 nyaráig működött. Akkor a diktatúra miatt kénytelen volt lehúzni a redőnyt. A bezárás után Dabezies egy másik kiadói vállalkozásba kezdett Nelson Caula újságíróval.
A Guambia magazin, akárcsak az El Dedo, túlnyomórészt humoros hangvételű volt, de komolyabb írásokat is tartalmazott. 2003-ig létezett. Szerkesztőségében írók és illusztrátorok több generációja képezte magát. Dabezies emellett évtizedeken át vezette az Espacio Guambia nevű helyet is. Itt egykor a magazin szerkesztősége volt, és ahol teret adott a legkülönbözőbb stílusú zenészeknek, a Cuarteto de Nos-tól a La Mojigata-ig. 2019-ben Montevideo díszpolgárává nyilvánították.
Ennek apropóján írták akkor róla, hogy az El Dedo és a Guambia segítségével számos karikaturista előtt nyitott utat. Egy olyan szakma előtt, amely szinte nem is létezett korábban az országban.
Az uruguayi polgári-katonai diktatúra az 1973. június 27-i államcsínytől a demokráciához való 1985. március 1-jei visszatérésig tartó önkényuralmi időszak volt Uruguayban. Ezt a történelmi időszakot az alkotmányos jogok hiánya, a parlament feloszlatása, a politikai pártok betiltása, a szakszervezetek és a média betiltása, az oktatás minden szintjén történő beavatkozás és az állami terrorizmus jellemezte. Ez magában foglalta a rendszer ellenfeleinek üldözését, bebörtönzését, kínzását és erőszakos eltüntetését. Összesen mintegy 200 embert tartóztattak le és tüntettek el az időszak alatt.
Leave a Reply