El Paso a nyolcadik régióban (Potaro-Siparuni), a Tumatumari-vízeséstől nyugatra található közösség. Amely festői paradicsom a kevesebb mint 200 lakos számára, akiknek többsége őslakos. Mivel a vízesés közelében fekszik, és a korai telepesek közül sokan a folyó túloldaláról, a Tumatumari folyóról érkeztek, El Pasót szeretettel hívják CChumachumarinak vagy röviden Chumatch-nak.
A vízesésnél állította fel a Tumatumari vízerőművet 1957-ben a British Guiana Goldfields Limited. Az erőmű 1959-ben bezárt. 1969-ben a guyanai kormány újra üzembe helyezte az erőművet, hogy környékbeli telephelyek energiaforrása legyen. Ez egy gát, egy beton túlfolyógát és egy két egységből álló, 1500 kW teljesítményű erőmű építését eredményezte, amely 2 x 750 kW-os Francis-turbinát használt. A vízerőmű azonban az 1980-as évek elején teljesen leállt.
A település idősebb lakói azzal büszkélkedtek, hogy évtizedekkel ezelőtt, amikor még működött, El Paso volt a nyolcadik régió legjobban megvilágított települése.
El Paso – a mindennapi élet
El Paso állítólag több mint fél évszázados. Akkor jött létre, amikor a Potaro folyó túloldalán lakó emberek kénytelenek voltak elköltözni, mert a bányászok elpusztították az élőhelyüket. 2020-ban a régi lakóhelyen már csak két család élt a régiek közül. A helyet egyébként egy korábban itt élő brazil ember nevezte el El Pasónak. Egy helyi nő elmondása szerint El Paso gyönyörű hely, de a megélhetési költségek nagyon magasak. Elmondása szerint például egy kis üveg szója étolaj közel 2000 forintba kerül, egy kis zsák fehér rizs 5000 forintnál is többe, egy kis zsák barna rizs még ennél is több. A csirkét 1500 forintért adják kilónként. Hogy megkönnyítse a család dolgát, a nő férje, mint sok más férfi a faluban, a folyóban halászik. Harcsát fognak, amit a színe miatt tigrishalnak hívnak.
A szállítás is drága. El Pasóból Mahdiába és vissza 50000 forintba kerül egy fuvar. Amikor nem a gyerekekkel és a házimunkával van elfoglalva, a nő a konyhakertben tölti az idejét. Bár sokszor szenved az Acoushi (levélvágó) hangyákkal. Megmutatta, mi maradt a banánfájából, miután az Acoushi hangyák elszórakoztak vele. A még mindig magasan álló fa inkább egy csipkézett csontvázra hasonlított. A kertjében megmutatta a karilát és néhány más növényt, amelyeket alumíniumdróttal kerített el. Majd az alumíniumkerítés köré denevértrágyát szórt, hogy elriassza a pusztító rovarokat. Ez bevált neki.
Az élet itt tényleg olyan, mint Isten háta mögött
A háziasszonyok másik komoly gondja a vízhez való hozzáférés. El Paso a pataktól függ a víz tekintetében, de az több percre van. A helyi lakosok elmondták, hogy mindig vigyázni kell a gyerekekre, nehogy egyedül menjenek a patakhoz, de mivel gyerekek, mindig elszöknek.
A patak maga nem túl mély, viszont rendkívül sok a jaguár a falu környékén és időnként eljön a kanaima névre hallgató boszorkány is. Arra a kérdésre, hogy mit szeretne javulni látni a közösségében, több nő is azt mondta, hogy nincs lehetőségük semmi. El Pasóval nem foglalkozik a kormány.
A Tumatumari-vízesés alatt, ahol a víz habzik, közvetlenül a folyó mellett van egy kis bolt. Élelmiszert és üzemanyagot biztosít a lakosok és a bányászok számára. A boltos maga El Paso településétől nem messze él egy kis házban egy domb lábánál. Körülbelül 30 ház áll e kis domb körül, de a fák a legtöbbjüket eltakarják a kilátás elől. A bányászat és a bolt mellett nem túl sok munka van a környéken.
Az utak egy felújítás ellenére még mindig rosszak, ráadásul komoly aggodalmak vannak azt illetően, hogy szennyezett a víz is. Van egy kis iskola a településen és egy templom is, de áram továbbra sincs, generátorok és napelemek segítségével lehet energiához jutni. De a környezet az tényleg csodálatos.
Leave a Reply