A rendes nevet nem is kapó Aylacostoma guaraniticum egy édesvízi csigafaj, a Hemisinidae családba tartozó vízben élő haslábú puhatestű. Ez a faj a Yacyretá gát megépítése után tűnt el a Paraná folyóból, Argentína és Paraguay között. Bár az IUCN vagy a Természetvédelmi Világszövetség vadonban kihaltként tartja nyilván, fogságban tartott populációja is elpusztult. Így leginkább azt mondhatjuk el róla, hogy mára szinte teljesen kipusztult.
A Yacyretá-gát, más néven Jasyretâ-Apipé vízerőmű egy jelentős vízerőmű-projekt a Paraná folyón, az argentin-paraguayi határon. A Jasyretâ-Apipé vízesések fölé épült, és nevét a Yacyretá-szigetről kapta, amelynek nagy része a gát építése miatt került víz alá. Az építkezés 1983-ban kezdődött, és a gát 1994 és 1998 között szakaszosan kezdte meg működését. További korszerűsítések 2011-ben fejeződtek be. A gát beépített kapacitása 3100 MW, amelyet 20 Kaplan-turbina hajt. Évente körülbelül 20091 TWh-t termel.
A projektet ökológiai hatásai miatt kritika érte, beleértve az egyedülálló természeti környezetek elárasztását és számos vadon élő faj kipusztítását. A gát megépítése előtti felmérések a Parana folyón azt mutatták, hogy endemikus fajok vannak jelen a zuhatagokban. Ezeket a fajokat a kihalás fenyegette a Parana folyón lévő Yacréta-Apipe zuhatagok áramlási rendszerének megváltozása miatt, miután a Parana-gátat megépítették. Némelyiket fogságban tenyésztési programba vonták, de több faj kihalt még így is. Köztük az Aylacostoma guaraniticum. Nem ez volt az egyetlen ilyen pusztító művelet a régióban.
Elveszett csigák – az Aylacostoma guaraniticum
A Paraná folyó (Argentína-Paraguay) magas oxigéntartalmú édesvízi élőhelyein az Aylacostoma nemzetségbe tartozó, rendkívül endemikus csigák éltek, amelyek a Yacyretá víztározó 1990-es években történt felduzzasztása miatt haltak ki. Két faj, az Aylacostoma chloroticum és az Aylacostoma brunneum jelenleg egy folyamatban lévő fogságban történő túlélést segítő természetvédelmi programban szerepel.
Míg az Aylacostoma guaraniticum és az Aylacostoma stigmaticum vélhetően kihalt. Az Apipé csigavédelmi programot az Aylacostoma chloroticum fogságban történő védelmére és tenyésztésére hozták létre. Ez a program a csigák természetes élőhelyét utánozza, beleértve a magas oxigénszintet, az erős áramlásokat és a sziklás aljzatot, hogy biztosítsa a túlélésüket és szaporodásukat. 2020-ban 50 egyedet telepítettek át egy speciálisan erre a célra kialakított létesítménybe az argentin Ecoparque-ban. A program sikerét mutatja, hogy 2021-re a populáció több mint 650 egyedre nőtt.
A kutatók szekvenálták az Aylacostoma chloroticum mitokondriális genomját, hogy jobban megértsék evolúciós kapcsolatait és genetikai sokféleségét. Ezek az adatok létfontosságúak a természetvédelmi stratégiák irányításához. Az Aylacostoma guaraniticum szintén oxigénben gazdag, gyorsan áramló vizekben élt, és a víz alatti sziklákhoz tapadt algákkal táplálkozott. A nemzetség más fajaihoz hasonlóan parthenogén volt, ami azt jelenti, hogy populációja kizárólag nőstényekből állt, amelyek ivartalanul szaporodtak.
Az utódok jól fejlettek voltak, így képesek voltak a sziklákba kapaszkodni és ellenállni az erős áramlatoknak. Sajnos, rokonától, az Aylacostoma chloroticumtól eltérően az Aylacostoma guaraniticum esetében nem hoztak létre fogságban tartott populációkat, így a tudósoknak korlátozott lehetőségei maradtak a további tanulmányozásra.
Leave a Reply