Míg az amerikai kontinens olyan kincseket adott Európának, mint a burgonya, a paradicsom és a kukorica, sokan elfelejtik, hogy ez a mozgás kétirányú volt, rossz dolgok mellett rengeteg sok dolgot adott Európa is Dél-Amerikában. Például olyan élelmiszernövényeket, amelyek drámaian átformálták a helyi mezőgazdaságot és étrendet.
Ilyen példa a búza – számos dél-amerikai országban, különösen Argentínában és Chilében vált alapélelmiszerré a híres kolumbiai csere után. De hasonló az árpa és zab is, amely élelmiszerekben és takarmányokban egyaránt nagyon gyakran használt élelmiszernövény. Meglepő, de például a szőlő, ami a bortermeléshez nélkülözhetetlen, ma olyan helyeken, mint Chile és Argentína, jelentős iparág.
Az olajbogyó ugyan eredetileg Ázsiából származik, Európán keresztül került be Dél-Amerikába és ma már létfontosságú Brazíliában is. A narancs, a citrom és a lime is jól fejlődött a dél-amerikai éghajlaton, de a kávé is szeret itt. Mert bizony az Afrikából származó kávét az európaiak hozták be, és olyan országok meghatározó terményévé vált, mint Brazília és Kolumbia.
Növények és állatok Európából
És nem csak növények, állatok, haszonállatok esetében is rengeteg érkezett Európából a fajoktól hemzsegő Dél-Amerikába. Talán a lovak a legfontosabbak, forradalmasították a közlekedést, a hadviselést és még a kultúrát is sok őslakos nép számára szerte Amerikában. A hús, a tej és a munkaerő miatt behozott szarvasmarha a dél-amerikai farmergazdaságok központi elemévé vált, különösen olyan helyeken, mint Argentína és Brazília.
A spanyolok által bevezetett sertések gyorsan alkalmazkodtak, és jelentős élelmiszerforrássá váltak. Némelyikük elvadult és széles körben elterjedt. A gyapjú, a tej és a hús miatt értékes juhok és kecskék különösen fontosak voltak az Andokhoz hasonló hegyvidéki régiókban. Összességében elmondható, hogy a rossz dolgokat leszámítva (betegségek és társai) Európa is adott olyan dolgokat Dél-Amerikának, amiből profitálhattak az itt élő népek.
Leave a Reply