A csapadék és az eső az Antarktiszon korábban rendkívül ritka volt, ám a felmelegedés hatására a Déli-sarkvidék leggyorsabban melegedő térsége, az Antarktiszi-félsziget ma már egyre gyakrabban kap esőt. A hőmérséklet emelkedésével a csapadék mennyisége kissé nő, és mind nagyobb arányban eső formájában hullik.
A 0 °C feletti napok gyakoribbá válása alapvetően alakítja át a félsziget környezetét. A folyamatot erősítik az úgynevezett légköri folyók, amelyek meleg, nedves levegőt szállítanak a kontinensre. Ezek aztán rekordmeleg epizódokat, téli esőzéseket és kiterjedt felszíni olvadást okoznak.
Az eső az Antarktiszon egyáltalán nem jó dolog
Az eső gyorsítja a hó olvadását, csökkenti a gleccserek utánpótlását. És az olvadékvíz a jég alá jutva felgyorsíthatja a gleccserek mozgását, növelve a tengerbe jutó jégtömeget. A jégselfeken a csapadék tömöríti a havat, tócsák alakulnak ki, amelyek sötétebb felszínük miatt több hőt nyelnek el, és akár át is olvaszthatják a jeget. Hasonló folyamatok járultak hozzá a Larsen A és B jégselfek összeomlásához. A tengeri jég is sérülékenyebb: a csökkenő hótakaró miatt gyorsabban olvad, ami a krill, az algák és a jéghez kötődő állatok élőhelyét veszélyezteti.
Az ökoszisztémákra gyakorolt hatások súlyosak. A pingvinfiókák nem vízálló tollazata miatt az esőzés halálos lehűlést okozhat. A hó eltűnése pedig felborítja a mikroorganizmusok és algák törékeny rendszereit. A melegedő tengerek elősegíthetik invazív fajok megjelenését is.
Az emberi jelenlétet szintén kihívások érik: a kutatóállomások infrastruktúráját nem esőre tervezték, a kifagyó víz károkat okozhat, a leszállópályák használhatatlanná válhatnak. A történelmi helyszínek – faépületek, régi kutatóállomások – a nedvesedés és a talaj felengedése miatt gyorsabban romlanak.
Ha a globális felmelegedés eléri a 2–3 °C-ot, ezek a folyamatok felgyorsulnak, és sok hatás visszafordíthatatlanná válhat. A 1,5 °C alatti korlátozás lassíthatja ugyan a változásokat, de nem állítja meg őket.
Leave a Reply