Az antarktiszi tengeri jég 2026 február végén érte el éves minimumát, nagyjából 2,58 millió km² kiterjedéssel. Ez jelentősen az 1981–2010-es átlag alatt maradt, bár nem közelítette meg a 2023-as rekordalacsony értéket. A kutatók szerint ez az év a műholdas megfigyelések 48 éves sorában a 16. legalacsonyabb minimumot hozta. A teljes időszakot tekintve 2025 nagy részében és 2026 elején is az átlag alatt maradt a jégborítás. Ez jól mutatja az antarktiszi jég erős évről évre változó természetét.
Az antarktiszi jég folyamatosan változik
A tudósok hangsúlyozzák, hogy a térségben gyakran váltakoznak a jelentős visszahúzódás és a részleges regeneráció időszakai, ami nagy ingadozásokat eredményez az éves adatokban. A kutatások egyébként a kontinenshez legközelebb eső félszigeti területeket gyakran Dél-Amerika természetföldrajzi kiterjedéséhez sorolják. A 2026-os minimum azért alakult kevésbé szélsőségesen, mert január és február során erős déli szelek kifelé sodorták a jeget a Weddell-tenger térségéből. Ez lassította az olvadást, és így a minimum közelebb került a sokéves átlaghoz.
A februári érték így is mintegy 260 000 km²-rel maradt el a történelmi átlagtól, ugyanakkor jóval meghaladta a 2023-as abszolút mélypontot. A kutatók szerint a 2026-os mérsékeltebb minimum nem meglepő. A mostani adatok még előzetesek, és a nyár végéig további olvadás vagy erős szelek akár tovább is csökkenthetik a jég kiterjedését.
A 2,58 millió km² kizárólag a tengeren úszó, szezonálisan változó jégtakarót jelenti. Ez nem az Antarktisz szárazföldi területének mérete, és nem is a szárazföldi jégtakaró nagysága. Az Antarktisz kb. 14 millió km² szárazföld, ennek 98%-át állandó jégtakaró borítja.A maradék 2% jégmentes terület főként part menti sziklás zónák, hegycsúcsok (nunatakok), és a McMurdo Dry Valleys (a Föld egyik legszárazabb vidéke).
Leave a Reply