A gyönyörűséges Trindade és Martim Vaz egy szigetcsoport az Atlanti-óceán déli részén, körülbelül 1100 kilométerre keletre a brazíliai Espírito Santo állam partjaitól, amelynek része. A szigetcsoport teljes területe 10,4 négyzetkilométer, és egy haditengerészet által támogatott, legfeljebb 8 fő befogadására alkalmas kutatóállomás található rajta. A szigetcsoport öt szigetből és több sziklából és sziklaszirtekből áll; Trindade a legnagyobb sziget, területe 10,1 négyzetkilométer; körülbelül 49 kilométerre (30 mérföldre) keletre tőle találhatóak tőle a kis Martim Vaz-szigetek, összesen 0,3 négyzetkilométer (70 hektár) területtel.
Ez utóbbiak a Trindade–Martim Vaz-szigetek trópusi erdő ökorégiójának részei, és elszigeteltségük miatt kritikus fontosságú szaporodási helyek a tengeri madarak számára, különösen azok számára, amelyek máshol ragadozók célpontjai. Meglepő módon ezen a mindentől távoli, elhagyatottnak tűnő sziklákon komoly élet zajlik.
Martim Vaz leggyakoribb madara és az életbenmaradás esélyei
Ez az egyik legfontosabb élőhelyen a Trindade-viharmadárnak (Pterodroma arminjoniana) is. Ez a ritka tengeri madár Martim Vazon és a közeli szigeteken fészkel. Kifinomult légi udvarlási rituáléjáról ismert, a szigetcsoport egyik legjellegzetesebb faja. A madár mérete 35–39 cm körül mozog. A viharmadárnak különböző színváltozatai vannak: sötét és világos, valamint a kettő közötti átmenetek. Korábban két különálló populációt tekintettek egy fajhoz tartozóként, az egyiket a Csendes-óceán déli részén, néha Hawaiin is megfigyelték, a másikat az Atlanti-óceán déli részén, Brazília partjainál. A folyamatos élőhelyvesztés és a kis szaporodási terület miatt ez a faj az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján sebezhetőnek minősül.
A faj neve Vittorio Arminjonról, a hajó kapitányáról kapta, aki az expedíció során gyűjtötte be a példányt. Geológiai és ökológiai tanulmányok alapján nagyon valószínűtlen, hogy jelentős édesvízforrással rendelkeznek ezek a kis sziklák. Így azok, akik esetleg itt szenvednének hajótörést, nagyon komoly szenvedéssel néznének szembe az életbenmaradásért.
Az itt élő kevés növény és állat – főként tengeri madarak és szívós cserjék – alkalmazkodtak a körülményekhez. Vagy állandó édesvíz nélkül képesek létezni, vagy az esőből illetve vízpermetből szereznek vízet. Ha ott rekednénk, akkor az esővíz gyűjtésére vagy sótalanítására kellene támaszkodnunk – feltéve, hogy egyáltalán partra tudnánk jutni.
Leave a Reply