Az ecuadori munkaerőpiac most egy fontos kereszteződésnél áll. Noha Latin-Amerika egészében csökkent a munkanélküliség a világjárvány után, és az elmúlt évtizedben több millió új munkahely jött létre, Ecuador elmaradt a legfontosabb mutatók tekintetében. Ez az egyik következtetés a Világbank legújabb, a régió munkaerőpiacáról szóló jelentéséből. Az országban magas az informális foglalkoztatás aránya, alacsonyak a jövedelmek, elmarad a formális munkahelyteremtés, és egyre növekszik az oktatásból és a munkaerőpiacról kizárt fiatalok száma.
Az egyik legnagyobb kihívás a fiatalok helyzete. Ecuadorban a 15 és 24 év közötti fiatalok több mint 19%-a “ninis” (none-in-ones), vagyis nem tanulnak és nem is dolgoznak. Ez az arány meghaladja a regionális átlagot (16%) és kétszerese a legmagasabb jövedelmű országokénak (10%). Ez azt jelenti, hogy az ecuadori fiatalok közel egyötöde nem részesül képzésben és nem áll munkaviszonyban, ami nemcsak egyéni fejlődésüket, hanem az ország termelékenységi és innovációs potenciálját is veszélyezteti.
Egyszerűen nincs formális munkalehetőség – az ecuadori munkaerőpiac mélypontra került
Ecuadorban rengeteg fiatal él valódi munkalehetőség és oktatási lehetőség nélkül. Ez közvetlenül hatással van a gazdasági növekedésre, növeli a bizonytalanságot, és hozzájárul ahhoz, hogy az ország a régió egyik legkevésbé termelékeny országa legyen. A másik strukturális probléma az informális foglalkoztatás . Míg Latin-Amerika az elmúlt években csökkentette a foglalkoztatás terheit, Ecuadorban a munkavállalók több mint 53%-a az informális szektorban dolgozik. Ez Bolívia és Peru mellett az országot a legmagasabb ilyen típusú foglalkoztatási szinttel rendelkező országok közé sorolja. Ezek a munkavállalók többségükben nem rendelkeznek társadalombiztosítással, nyugdíjjal, munkahelyi biztonsággal, sőt még a megtakarításhoz szükséges alapvető feltételekkel sem.
Nemhogy befektetésre lenne lehetőségük, ami tovább súlyosbítja a túlzott eladósodottság problémáját. A formális munkahelyteremtés tekintetében is nyilvánvaló a különbség. Ecuador évente csak 100000–130000 formális munkahelyet teremt, miközben a Világbank tanulmánya szerint legalább ennek a dupláját kellene létrehoznia, hogy felszívja a gazdaságilag aktív népesség növekedését. Az olyan országok, mint Argentína és Bolívia az elmúlt években közel 4%-os éves foglalkoztatásnövekedési rátát értek el, míg Ecuador a regionális átlag alá, körülbelül 2%-ra esett vissza. A Világbank szerint Ecuadorban a 20. percentilisbe tartozó munkavállalók – azaz a legalacsonyabb jövedelműek – alig a regionális átlag harmadát keresik. Ez tükrözi az alacsony termelékenységet, a többnyire önellátásra épülő vállalkozásokat és a normál esetben évi 2% alatti gazdasági növekedést.
A jelentés arra is figyelmeztet, hogy Ecuadorra a globális gazdasági lassulás nagyobb hatással volt, mint a régió többi országára. Ez részben magyarázza a formális foglalkoztatás lassú helyreállását és a munkahelyek bizonytalanságának fennmaradását. A Nemzeti Statisztikai és Népszámlálási Intézet (INEC) foglalkoztatási jelentésének áttekintése azonban azt mutatja, hogy 2025. július 31-én a megfelelő foglalkoztatás arányának 34,9%-ról 38,6%-ra történő emelkedése „statisztikailag jelentéktelen. Vagyis ez a felmérés hibájának tudható be, és nem a formális munkahelyek tényleges növekedésének.
Leave a Reply