Ecuador csendes-óceáni partvidékén egy korábban többnyire mellékes zsákmánynak számító rákféle egyre komolyabb problémát okoz a kisüzemi halászoknak. A jaiba mora, tudományos nevén Euphylax dovii, hatalmas mennyiségben jelent meg egyes halászati területeken, és a beszámolók szerint a kézműves halászatban használt hálók és egyéb halászeszközök 92,3 százalékát károsíthatja vagy összegubancolhatja.
A faj korábban is jelen volt Ecuador vizeiben, de jellemzően úgynevezett kísérőfajként került a hálókba. A halászok nem ezt a rákot keresték, hanem más, gazdaságilag értékesebb halfajokat. Nagyobb tömegben való megjelenése azonban nem teljesen új jelenség. Korábbi halászati adatok már az 1980-as években is rendkívül magas fogási mennyiségeket dokumentáltak.
Hol él a jaiba mora?
Az Euphylax dovii tengeri rákféle, amely elsősorban a Csendes-óceán keleti, trópusi és szubtrópusi térségeiben honos. Elterjedési területe Észak-Amerika nyugati partvidékének térségétől, a Kaliforniai-öböltől egészen Peru északi részéig húzódik. A faj tehát nem európai eredetű, hanem az úgynevezett keleti trópusi csendes-óceáni faunához tartozik.
Élőhelye elsősorban a tengerpart közeli, sekélyebb tengeri régiókhoz kapcsolódik. Ecuadorban különböző mélységekben is megfigyelték, ami arra utal, hogy a faj viszonylag jól alkalmazkodik az eltérő tengeri körülményekhez. Ez az alkalmazkodóképesség különösen fontos lehet olyan időszakokban, amikor az óceán hőmérséklete jelentősen megváltozik.
Miért szaporodhatott el ennyire?
A jelenlegi ecuadori helyzetet a beszámolók az El Niño-jelenséggel és az óceán szokatlan felmelegedésével hozzák összefüggésbe. A melegebb víz kedvezőbb körülményeket teremthet a jaiba mora számára. Így a korábban elszórtan jelen lévő állományok egyes területeken tömegessé válhatnak.
A probléma nem csupán az, hogy sok rák kerül a hálókba. A nagy mennyiségű állat fizikailag is akadályozza a halászatot. Belegabalyodnak a hálókba, károsítják azokat, és elfoglalják a helyet a halászok által keresett kereskedelmi halfajok elől. Egyes területeken a jaiba mora a fogás akár 90 százalékát is kiteheti.
A szaporodási képessége tovább súlyosbíthatja a helyzetet. Az ecuadori beszámoló szerint a befogott példányok jelentős része, mintegy 86 százaléka petéket hordozott, ami aktív és folyamatos szaporodásra utal.
Ecuador mely részein a legsúlyosabb a helyzet?
A jelentések szerint a probléma nem egyenletesen érinti az egész ecuadori partvidéket. A károsodott halászeszközökről szóló beszámolók legnagyobb része Manabí tartományból származik, amely az esetek 55,7 százalékát adja. Santa Elena 27,7 százalékkal következik, míg Guayasban a jelentések 10,7 százalékát regisztrálták.
Jelenleg nincs arra utaló megbízható adat, hogy az Euphylax dovii Európában stabil, őshonos vagy meghonosodott populációt alkotna. A faj természetes elterjedése a keleti Csendes-óceánhoz kötődik, nem pedig az Atlanti-óceánhoz vagy a Földközi-tengerhez. Az Európai Unió halnevekkel és kereskedelmi fajokkal foglalkozó adatbázisa ugyan nyilvántartja a fajt, de ez nem azt jelenti, hogy a rák európai tengerekben természetes populációként élne.
Klímaváltozás és a tengeri ökoszisztémák
A jaiba mora esete jól mutatja, hogy az óceán hőmérsékletének változása milyen gyorsan befolyásolhatja a tengeri élővilágot. Egy melegebb tengeri környezetben bizonyos fajok számára javulhatnak a szaporodási és táplálkozási feltételek, miközben más, hidegebb vizet kedvelő fajok visszaszorulhatnak.
Ecuadorban ennek már közvetlen gazdasági következménye is van. A kisüzemi halászok számára a hálók javítása vagy cseréje jelentős többletköltséget jelent, miközben a nagy mennyiségű jaiba mora miatt csökkenhet az értékesebb halak aránya a fogásban.
A Euphylax dovii tehát önmagában nem feltétlenül invazív faj a klasszikus értelemben. Ecuador vizeiben természetesen is előforduló fajról van szó. A mostani probléma inkább azt mutatja, hogy egy őshonos vagy természetes elterjedésű faj populációja is képes hirtelen ökológiai és gazdasági problémává válni, ha a környezeti feltételek jelentősen megváltoznak.
Leave a Reply