Ritka és természetvédelmi szempontból kiemelkedő felvételek készültek a chilei Patagónia északi részén, Cochamó térségében. Egy hím chilei villásszarvas egyedet sikerült azonosítani két különböző hegyi völgyben, a Puchegüín területén. A megfigyelés az első közvetlen bizonyíték arra, hogy ugyanaz az állat képes mozogni a két élőhely között. Ez megerősíti, hogy a térség továbbra is működő része annak a mintegy 1,6 millió hektáros biológiai folyosónak, amely Chile és Argentína védett területeit kapcsolja össze.
A Puelo Patagonia természetvédelmi szervezet 2026 januárja és áprilisa között 52 kameracsapdás felvételt gyűjtött. Ezek alapján nyolc hím és három nőstény chilei villásszarvast sikerült megkülönböztetni. Az egyedek azonosítását jellegzetes külső jegyeik tették lehetővé. A két völgy között mozgó hímet például jobb agancsának különleges formája alapján ismerték fel. Az agancs felső részén egy apró, további ág található, amely egyedi ismertetőjegyként szolgált.
Ugyanezt a hímet kilenc alkalommal rögzítették a két völgyben elhelyezett kamerák. A két legtávolabbi megfigyelési pont között légvonalban körülbelül hat kilométer volt a távolság, ám a meredek, sziklás hegyvidéki terep miatt az állat tényleges útvonala ennél jóval hosszabb lehetett.
A kameracsapdák elhelyezését műholdfelvételek, növényzeti térképek, terepi megfigyelések és a helyi lakosok korábbi tapasztalatai alapján tervezték meg. Összesen 24 kamerát helyeztek ki, mindkét völgyben tizenkettőt.
A felvételek alapján a hím több alkalommal nőstényt is követett. Az öt olyan esetből, amikor chilei villásszarvaspárokat sikerült megfigyelni, három alkalommal ugyanaz a hím szerepelt. Ez különösen fontos adat, mivel arra utal, hogy a két völgy nemcsak földrajzilag kapcsolódik egymáshoz, hanem az állatok ténylegesen használják is az átjárást, többek között a szaporodási időszakban.
Egy veszélyeztetett faj élőhelye: a chilei villásszarvas
A chilei villásszarvas (Hippocamelus bisulcus) kizárólag Chile és Argentína déli részén, a Patagónia hegyvidéki térségeiben él. A faj eredeti elterjedési területe jóval nagyobb volt, mára azonban állományai jelentősen visszaszorultak, és többnyire kisebb, egymástól elszigetelt csoportokban maradtak fenn. Chile jelenlegi természetvédelmi adatbázisa és az IUCN is veszélyeztetett fajként tartja számon.
A chilei villásszarvas elsősorban hegyvidéki élőhelyeken fordul elő. Meredek lejtőkön, bokros területeken, nyíltabb erdőkben és a magasabban fekvő füves térségekben. A patagóniai táj változatos növényzetét használja táplálkozásra, télen pedig gyakran alacsonyabban fekvő, napsütötte területekre húzódik, ahol könnyebben talál táplálékot és menedéket.
A faj visszaszorulásának egyik legnagyobb problémája nem csupán az egyedszám csökkenése, hanem az élőhelyek feldarabolódása. Az egykor összefüggő állományok ma sok kisebb populációra szakadtak, ami megnehezíti az egyedek közötti mozgást és a különböző csoportok találkozását. Az élőhelyvesztés, az emberi terjeszkedés, a vadászat, az állatállománnyal és betelepített szarvasfélékkel való konfliktus, valamint egyes területeken a kutyák és más ragadozók jelentette veszélyek tovább növelik a faj kockázatait.
Miért fontos ez a felvétel?
A mostani megfigyelés jelentősége túlmutat azon, hogy egy ritka állatot sikerült kamerával lefényképezni. A legfontosabb eredmény az, hogy közvetlen bizonyíték született egy működő élőhelyi kapcsolat meglétére. Ugyanazt a hímet két különálló völgyben azonosították, ami azt mutatja, hogy az állatok számára még létezik használható útvonal az élőhelyek között.
Ez különösen fontos egy olyan faj esetében, amelynek állományai egyre inkább elszigetelődnek. A populációk közötti kapcsolat lehetővé teszi az egyedek mozgását, a párkeresést és a szaporodást, valamint csökkenti annak veszélyét, hogy a kisebb állományok hosszú távon teljesen elszigetelődjenek egymástól. A chilei villásszarvas esetében ezért nem elég önmagukban megőrizni az egyes élőhelyeket. Az azok közötti természetes átjárókat is fenn kell tartani.
A Puchegüín térsége ebből a szempontból stratégiai jelentőségű. A tervezett, mintegy 133 ezer hektáros védett terület egy nagyobb, Chile és Argentína között húzódó ökológiai folyosó része, és több más védett területtel is kapcsolatban áll. A mostani kameracsapdás eredmények azt támasztják alá, hogy ez a kapcsolat nem csupán térképen létezik. A chilei villásszarvasok ténylegesen használják a tájat mozgásra és szaporodásra.
A terület védetté nyilvánítása ezért a faj szempontjából is kiemelt jelentőségű lehet. A kameracsapdák által gyűjtött adatok segítségével pontosabban meghatározhatók azok a völgyek és útvonalak, amelyek nélkülözhetetlenek a chilei villásszarvasok fennmaradásához, és amelyeket a jövőben különösen fontos lesz megőrizni.
Leave a Reply