A csendes-óceáni Bokak és Bikar atollok a Föld egyik legérintetlenebb tengeri ökoszisztémáját őrzik. Az ember által alig érintett szigetek most először kaptak átfogó tudományos leírást, és a kutatás eredményei messze túlmutatnak a Marshall-szigeteken. Fontos tanulságokat hordoznak Dél-Amerika partvidékei számára is.
Alan Friedlander, a Hawaii Egyetem kutatója vezetésével 2023-ban részletes felmérést végeztek a két atoll teljes egészén. Vizsgálták a szárazföldi növényzetet, a madárkolóniákat, a teknősök fészkelését, a korallzátonyokat és a halfajok közösségeit a sekély víztől a mélyebb rétegekig.
A tanulmány a Frontiers in Marine Science hasábjain jelent meg, és azt állítja: Bikar és Bokak a Csendes-óceán – és talán a világ – leginkább érintetlen ökoszisztémái közé tartozik. Ezek a helyek olyan referenciapontot kínálnak, amellyel pontosabban mérhető, mit veszítettünk el másutt a túlhalászás, a szennyezés és az éghajlatváltozás miatt.
Két atoll a világ leginkább érintetlen helyei közül
A kutatók 15 tengeri madárkolóniát azonosítottak, amelyekben fészkelés zajlott vagy valószínűsíthető volt. Legalább 266 zátonylakó halfajt, 138 mélyebb vízi és 79 mélytengeri halfajt dokumentáltak. Tizenöt nyíltvízi ragadozó csoportot is feljegyeztek, köztük cápákat. Tizennégy csoportot korábban nem regisztráltak a Marshall-szigeteken, kettő pedig akár új faj is lehet a tudomány számára.
Érdekes különbség, hogy a tengeriteknős-fészkelés szinte kizárólag Bikaron összpontosult (132 zöld teknős fészekgödröt számoltak), míg a zátonyi halfajok összbiomaszája Bokakon volt magasabb.
Két évvel a felmérés után a két atollon körülbelül 48 ezer négyzetkilométernyi területet nyilvánítottak a Marshall-szigetek első nemzeti tengeri szentélyévé. Friedlander hangsúlyozza: ezek nem csupán a szigetek kincsei, hanem az egész bolygóé. Az Utirik közösség évtizedeken át hagyományos módon őrizte őket.
Mi köze van mindehhez Dél-Amerikának? Sokkal több, mint elsőre gondolnánk. Chile, Peru és Ecuador csendes-óceáni partjai ugyancsak a klímaváltozás, a túlhalászás és a tengerszint-emelkedés szorításában élnek. A Humboldt-áramlás gazdag, de sérülékeny rendszere, a Galápagos-szigetek védett vizei vagy a chilei tengeri védett területek mind hasonló kihívásokkal néznek szembe.
A bokaki és bikari adatok olyan egészséges állapotot rögzítenek, amelyhez a dél-amerikai természetvédelmi programok is viszonyíthatják saját erőfeszítéseiket. Ha tudjuk, milyen volt egy szinte érintetlen korallzátony és halfaj-közösség, pontosabban tervezhetjük a helyreállítást a dél-amerikai partok mentén is.
A Marshall-szigetek alacsony fekvésű atollonjai a tengerszint-emelkedés élvonalában állnak – akárcsak számos dél-amerikai partszakasz és mangrove-övezet. A két távoli atolon megőrzött biodiverzitás ezért nemcsak csendes-óceáni történet. Globális referenciapont, amelyből Dél-Amerika is tanulhat: az érintetlen ökoszisztémák védelme nem luxus, hanem a jövőbeli ellenálló képesség alapja.
Leave a Reply