Rendkívüli történelmi dokumentum kerül kalapács alá november 14-én Párizsban. Az 1842-ben készült, Bogotá legrégebbi fennmaradt fényképei között számon tartott felvételért akár 80 ezer eurót is fizethet a leendő tulajdonos. A mindössze 19,5 × 14,5 centiméteres dagerrotípia nemcsak a fotográfia történetének különleges darabja. Egy olyan város mindennapjaiba is betekintést enged, amelyet még a gyarmati múlt, a lovas közlekedés és a lassan kibontakozó köztársasági korszak határozott meg.
A fényképet Jean-Baptiste Louis Gros (1793–1870) francia diplomata, festő és fotográfus készítette 1842-ben. A bárói címet viselő Gros a korai fotográfia egyik úttörője volt, aki diplomáciai szolgálata révén több országban is megfordult. 1838-ban nevezték ki a korabeli Új-Granadai Köztársaságba Franciaország ügyvivőjének. Majd dél-amerikai tartózkodása során kezdett komolyabban foglalkozni az akkoriban forradalmian újnak számító fényképészeti eljárással.
1842-ben készült Bogotá első fényképe
A dagerrotípia feltalálását 1839-ben jelentették be Franciaországban, és az új technológia híre még ugyanabban az évben Bogotába is eljutott. Gros azok közé tartozott, akik szinte azonnal felismerték a találmány történelmi jelentőségét. Az általa készített, Rue de l’Observatoire à Bogotá című felvétel a város egyik legkorábbi fennmaradt fényképe, egyúttal a dél-amerikai fotográfia történetének is kiemelkedő emléke.
A felvételen az egykori Observatorio utca látható, a háttérben az Andok keleti vonulatának hegyeivel. A városkép szinte teljesen kihaltnak tűnik. Az utcán alig láthatók emberek, a környező épületek és a hegyek azonban meglepően részletesen rajzolódnak ki a fémlapon.
A látszólagos ürességnek technikai oka van. A dagerrotípia elkészítéséhez ugyanis akkoriban rendkívül hosszú expozíciós időre volt szükség. Gros feljegyzései szerint a fényképezőgép 47 másodpercig rögzítette a jelenetet, délelőtt 11 órakor. A mozgó emberek ezalatt könnyen elmosódhattak vagy teljesen eltűnhettek a felvételről, míg az épületek és a távoli hegyek mozdulatlanul álltak a kamera előtt.
A kép hátoldalán maga Gros hagyott technikai feljegyzéseket a készítés helyéről, időpontjáról és az alkalmazott vegyi eljárásról. Ez különösen értékessé teszi a tárgyat, hiszen nemcsak a város korabeli látványát őrzi, hanem a fotográfia kezdeti időszakának munkafolyamatairól is közvetlen információkat szolgáltat.
A dagerrotípia azért is számít különlegesnek, mert a korai fényképészetben elsősorban portrékat készítettek. Az emberek mozdulatlanul ültek vagy álltak a kamera előtt, ami megkönnyítette a hosszú expozíciót. Egy teljes utcakép megörökítése jóval nagyobb technikai kihívást jelentett. Gros vállalkozása ezért nemzetközi fotótörténeti szempontból is figyelemre méltó.
Milyen volt Bogotá 1842-ben?
A fénykép készítésekor Bogotá egészen más világ volt, mint a mai, többmilliós kolumbiai metropolisz. A város akkoriban az Új-Granadai Köztársaság fővárosa volt, amely a mai Kolumbia és Panama területének jelentős részét foglalta magában. Az ország néhány évtizeddel korábban, a spanyol uralom alól felszabadulva kezdte meg önálló állami életét.
Bogotá még erősen őrizte a spanyol gyarmati korszak építészeti és társadalmi örökségét. Utcáit szabályos, négyzetrácsos elrendezés jellemezte, a város központjában templomok, kolostorok, hivatalok és alacsonyabb, belső udvaros lakóházak sorakoztak. A település arculatát a gyarmati építészet, a vallási intézmények és a hagyományos kereskedelmi élet határozta meg.
A mindennapi közlekedés még elsősorban gyalogosan, lovon vagy állati vontatású járművekkel zajlott. Nem létezett vasút, modern úthálózat vagy gépkocsiforgalom. A város földrajzi elszigeteltsége is jelentős volt: a magas hegyek között fekvő fővárost nehézkes és időigényes útvonalak kötötték össze az ország más vidékeivel és a karibi partvidékkel.
A korabeli népességi adatok szerint 1832-ben Bogotá lakossága mintegy 36 465 fő volt. A város tehát még viszonylag kis lélekszámú településnek számított, amelynek társadalmi életét a kereskedők, hivatalnokok, egyházi személyek és a helyi elit határozták meg. A városi életben továbbra is fontos szerepet játszottak a spanyol hagyományok, miközben az európai kulturális hatások és a fiatal köztársaság politikai változásai is egyre erősebben érvényesültek.
Párizsból kerülhet új tulajdonoshoz a történelmi kincs
A különleges dagerrotípia, Bogotá első fényképe az elmúlt évtizedekben jelentős magángyűjteményekben fordult meg. Előbb a párizsi André Duchesne kollekciójához tartozott, később pedig Roger Thérond francia újságíró és gyűjtő birtokába került. Thérond a Paris Match egykori legendás igazgatójaként is ismert volt, és jelentős fotográfiai gyűjteményt hozott létre.
A bogotái felvételt korábban két párizsi intézményben is bemutatták. 1965 és 1966 között a Musée des Arts Décoratifs, majd 1999 és 2000 között a Maison Européenne de la Photographie kiállításain szerepelt.
A műtárgy a Christie’s novemberi párizsi fotóaukciójának egyik kiemelt darabja lesz. A 19. és 20. századi fényképeket felvonultató, 363 tételből álló kollekció részeként november 14-én kerül árverésre. A becsült értéke 60–80 ezer euró, vagyis a leendő vevőnek akár 80 ezer eurót is megérhet a fotótörténeti ritkaság.
A felvétel jelentősége azonban jóval túlmutat a műtárgypiaci értékén. Egy olyan korszakot örökít meg, amelyről a fényképezés elterjedése előtt elsősorban festmények, rajzok és írásos beszámolók alapján alkothatunk képet. Gros 1842-es dagerrotípiája így nem egyszerűen egy régi utca látványát őrzi: egy egész város történetének egyik legkorábbi, közvetlen vizuális dokumentuma.
Leave a Reply