Február 4.-e apropójára – Chávez nagy napja

Vajon hányan tudjuk megmondani kapásból, hogy miről emlékezetes Dél-Amerikában 1992. február 4.-e? A maga módján történelmi esemény zajlott ezen a napon, ugyanis ekkor kezdődött el Hugo Chávez vezetésével a bolivariánus forradalom Venezuelában. Az ország most ünnepeli ennek az eseménynek az évfordulóját, amit egyébként ott szimplán csak 4F-nek hívnak. Ekkor zajlott le az a puccskísérlet, amelyet Chávez és néhány katonatársa próbált meg végrehajtani. Innentől számítják azt, hogy a venezuelai nép megkísérelte egy jobb rendszer létrehozását.

Ma már a Nemzeti Büszkeség Napjaként is hivatkoznak rá, hiszen az egész forradalom célja az volt, hogy helyreállítsák a venezuelai nép büszkeségét. Chávez, katonatársaival együtt a Venezuelában 1958 óta uralkodó politikai rendszer ellen lépett fel, amelyet 1992-ben Carlos Andrés Pérez elnök jelképezett. Ugyanakkor Chávez és társai nem szimplán csak megdönteni akarták az uralkodó rendszert, de a neoliberális politika alkalmazását is megpróbálták megállítani, mert szerintük az súlyosan érintette az emberek életét.

Február 4.-ének hagyatéka

A Forradalmi Bolivariánus Mozgalom-200 által és Chávez vezetésével végrehajtott puccs sikertelenül zárult elsőre, így Chávezt és több társát, például Francisco Arias Cárdenast vagy Joel Acosta Chirinost is letartóztatták. Az általuk szimplán csak Zamora Műveletnek hívott akcióban a legszegényebb és minden kormány által elhanyagolt társadalmi rétegek érdekében kívántak fellépni. Gondoljunk bele, milyen hatása volt Cháveznek a katonákra, ha 1992. november 27-én a hozzá hű katonák ismét puccskísérletbe kezdtek.

Chávez ekkor börtönben volt, de a Forradalmi Bolivariánus Mozgalom-200 csoportjához hű katonák véres harcot indítottak Carlos Andrés Pérez ellen. Száznál is többen haltak meg a harcokban, de megint nem jártak sikerrel. Viszont a puccsok reflektorfénybe állították Chávezt, aki évekkel később ennek a támogatásnak köszönhetően elsöprő győzelmet aratott a választáson és Venezuela elnöke lett. Majdnem négy millió voksot kapott, ami 64%-os győzelmet jelentett számára. És bár most már sokféle vélemény van Venezueláról és az időközben elhunyt Chávez hagyatékáról, az biztos, hogy Venezuela történetének egyik legmeghatározóbb alakjáról van szó, aki örökre beírta a nevét a történelemkönyvekbe.