A 21. századi dél-amerikai történelem egyik kevéssé ismert, tragikus pillanata a Masacre de Macayepo, azaz a macayepói mészárlás. Lehet rá mondani, hogy nagyon távol van Dél-Amerika Magyarországtól, de ettől függetlenül más kontinensek vagy országok eseményeihez képest minimális információ érhető el magyar nyelven a kolumbiai történelem ezen tragikus momentumáról. Ez még 2000. október 14-én történt a kolumbiai Bolívar-járásban, ahol a kolumbiai paramilitáris csoportok egyike, a Héroes de los Montes de María katonái 15 parasztot mészároltak le.
A vérengzés csak egyike volt a sok tucat különféle támadásnak, amellyel a paramilitárisok megkísérelték uralmuk alá hajtani a Montes de María-hegységet. A mészárlásban résztvett Álvaro García Romero parlamenti képviselő is. Montes de María azért volt fontos a paramilitárisok és a gerillák számára is, mert aki ezt a területet birtokolta, az szabad utat kapott a Karibi-régió bármely járása felé. Éveken át harcoltak itt egymással a Pelufo néven ismert paramilitáris parancsnok, Rodrigo Antonio Mercado és Martin Caballero, a Las FARC parancsnokának katonái.
Kísértenek a múlt árnyai – az újabb el saladói vérengzés
Lehet persze erre azt mondani, hogy ez még régen volt, amikor még nem született békemegállapodás a las FARC gerilláival. De nem kell túlságosan messze visszamenni a történelemben ahhoz, hogy hasonló szörnyűségekre bukkanjunk a kolumbiai történelemkönyvből. 2020. február 16-án kezdődött az el saladói vérengzés, amely szintén paramilitáris csoportok nevéhez köthető. Villa del Rosario-El Salado falujában napokon át tomboltak a caratapadas névvel illetett paramilitáris csoport katonái. Válogatott szörnyűségeket követtek el.
Végül február 21-én fejeződtek be a borzalmak, de 4000-nél is több embernek kellett menekülnie otthonából. A fentebb már említett Héroes de los Montes de María csoportja egy nagyobb szervezetnek, a Kolumbiai Egyesült Önvédelmi Erőknek (AUC) volt a tagja. Az AUC vezetője néhány hónappal az el saladói borzalmak előtt jelentette ki, hogy minden gerilla célpont, akár civilnek néz ki, akár nem. Az El Salado elleni támadás tervét állítólagosan a Magdalena-járásban található El Avión farmon rakták össze az AUC északi blokkjának vezetői. 450 paramilitáris katonát osztottak 3 csoportba. Ők különféle feladatokat kaptak, például ellenőrző pontok felállítását vagy a területek biztosítását. Mindet azzal a céllal, hogy senki se menekülhessen a körülzárt területről.
A következmények
A gerillák elleni harc alapvetően fedőmagyarázat volt, hiszen a területen már addig is komoly paramilitáris tevékenység folyt. Többféle illegális tevékenységben vettek részt a harcosok. El Salado amúgy is sokat szenvedett a múltban, még 2000-ben volt itt egy hasonló szörnyű vérengzés. Akkor a las FARC és az EP (Népi Hadsereg) csapatai támadtak a közelben paramilitárisokra, akik viszont erősítést kaptak és így visszaverték a gerillák támadását. Viszont így El Salado védtelenül maradt. Borzalmas napok jöttek a falu számára, sokakat meggyilkoltak, nőket erőszakoltak meg, másokat pedig eszméletlenre kínoztak. A fosztogatások és gyújtogatások ehhez képest már tényleg elhanyagolható veszteségek voltak.
20 évvel később sem volt jobb a végeredmény, 100-nál is több ember halt meg az ész nélkül gyilkolásban, a kolumbiai hadsereg alakulatai pedig csak február 18-án kezdtek el a terület felé mozogni, máig érthetetlen módon.
Leave a Reply