Egy sziget, ahol mindenki a fociról álmodik

Grönland több mint 2,1 millió négyzetkilométerével a bolygó legnagyobb szigete, ugyanakkor az egyik legkevésbé lakott: mindössze 57000 ember lakja. Nincsenek utak vagy vonatok, mivel az év nagy részében jégtakaró borítja a felszín 81%-át. Logikus, hogy lakosainak kedvenc sportja a jéghoki, a curling vagy a bob (lenne). Ez azonban nem így van. A focit választják, még akkor is, ha egy természetes füves pálya csak vágyálom, és focit játszani szinte lehetetlen küldetés.

Grönland egy külön világ, egy távoli, idegen, szinte ismeretlen föld. Nem is szuverén ország, hanem a Dán Királysághoz tartozó autonóm terület. Ezen a sarkvidéki tájon nagyon kevés dolog működik úgy, mint a bolygó többi részén, és ez alól a legnépszerűbb sport sem volt kivétel. Tehát még ha a szurkolók az európai bajnokságok – elsősorban az angol Premier League – lelkes hívei is, lehetséges, hogy válogatottjuk az Észak-, Közép-Amerikai és Karibi Konföderáció révén nyer majd bepillantást a nemzetközi futballba.

Hamarosan felkerülhet a foci térképére Grönland

Ez mindenkinek nagy álma itt, mondta Patrick Frederiksen, a válogatott szövetségi kapitánya nem sokkal azelőtt, hogy júniusban egy törökországi barátságos torna során Türkmenisztán ellen léptek volna pályára. Alig néhány héttel korábban a KAK – Kalaallit Arsaattartut Kattuffiat, azaz a Grönlandi Labdarúgó Szövetség – hivatalosan is jelentkezett a CONCACAF-hoz. Ez elsőre meglepőnek tűnhet, de a térképre pillantva már kevésbé az.

A sziget fővárosa, Nuuk és a kanadai Toronto távolsága 2864 kilométer, ami mintegy 500 kilométerrel kevesebb, mint Nuuk és a dán főváros, Koppenhága távolsága. A mögöttes ok azonban egészen más: míg az amerikai fél nem kér túl sok tagsági feltételt, addig az UEFA nemzetközi mérkőzések megrendezésére alkalmas stadiont követel meg. És a nuuki stadion, ahol a válogatott általában a hazai meccseit játssza, csak kétezer ember befogadására alkalmas. A grönlandi csapat eddigi története nagyon rövid. Bár a szövetség 1971 óta létezik, a sarkvidéki inuitok csak 1980-ban játszották első mérkőzésüket (6-0-ra kikaptak a Feröer-szigetek ellen).

A lakosság nagyon szereti a focit

Azóta a barátságos mérkőzések megszervezésére tett erőfeszítéseik gyakran ütköznek a rendelkezésre álló időpontok hiányába. Vagy abba, hogy a potenciális ellenfelek nem akarnak egy olyan amatőr csapattal játszani, amelynek nincs múltja vagy eredményei. Így a csapat fő szereplése a szigetországi játékokhoz kapcsolódik, amely egy kétévente megrendezésre kerülő verseny, ahol a különböző országokhoz tartozó, nem szuverén területek sportolói találkoznak. Grönland 2013-ban és 2017-ben is döntős volt labdarúgásban, bár egyik alkalommal sem sikerült megnyerniük a címet. Ennek ellenére a nem FIFA-csapatok elleni statisztikájuk nem rossz. 24 győzelem (ebből kettő a Falkland-szigetek csapata ellen), kilenc döntetlen és 33 vereség.

Ezzel szemben olyan csapatok ellen, amelyek rendszeresen magasabb szintű ellenfelekkel mérkőznek meg, mert tagjai a világ labdarúgó-szövetségének, a számok sokkal rosszabbak. 2 győzelem (mindkettő Gibraltár ellen), 1 döntetlen a Feröer-szigetek ellen és 12 vereség. A nagyobb nemzetközi szereplés iránti igény csak az egyik oka annak, hogy a grönlandi labdarúgásban érintettek olyan szervezetet keresnek, amely lehetővé teszi számukra, hogy csatlakozzanak a FIFA körhintájához.

Mi a jövőkép?

Évente csak öt hónapot játszani nem elég. Néhány játékosunk Dániában vagy Izlandon játszik. Fontos, hogy a szigeten kívül játszanak, de ahhoz, hogy a grönlandi labdarúgást magasabb szintre emeljük, szükségünk van arra, hogy a fiataloknak legyen mire várniuk, hogy nagyot álmodhassanak.” Ezt mondta Morten Rutkjaer, aki 2020 óta a válogatott edzője. A CONCACAF-tagságra való jelentkezés másik oka inkább politikai jellegű. A nemzeti büszkeség a függetlenség gondolatához kapcsolódik, ezért sokat jelentene számunkra, ha nemzetközi labdarúgó-mérkőzéseket játszhatnánk. Mondja Kenneth Kleist, a KAK elnöke.

A tisztviselők, a játékosok és a szurkolók ambícióinak megvalósulása előtt természetesen a legnagyobb akadályok a légköri és földrajzi viszonyok. A 2650 kilométer hosszú és közel 1000 kilométer széles sziget egyik pontjáról a másikra való eljutás kihívást jelent. Ezért a május és szeptember között megrendezésre kerülő helyi bajnokság két szakaszra oszlik. Az első fázis öt regionális tornából áll, a záró fázisban pedig nyolc csapat vesz részt egy tornán egyetlen városban.

Van Grönlandon elég focipálya?

A játékfelület hiánya talán a legnagyobb hátrány. A pályák többsége földből vagy hamuból készült. Csak egy természetes füves pálya van, a déli Igalikuban, ahol valamivel kíméletesebb az éghajlat. A megoldást a műfüves pálya jelenthetné, amely puhább és kezelhetőbb, de rendkívül drága. 2010 szeptemberében a dán labdarúgó-szövetség és a FIFA Goal Project támogatásával, amely a költségek 80 százalékát finanszírozta, a szintén déli Qaqortoqban építettek egy műfüves pályát. A projektnek azonban nem lett folytatása. A pálya 500000 dollárba került, amit a KAK nem engedhetett meg magának.

A foci azonban nem tartozik itt a prioritások közé, mert a kormány évek óta fontolgatja, hogy függetlenedjen Dániától. Így saját maga irányítsa a jég alatt rejlő ritka fémek kitermelését, amelyekre a világ összes gazdasági hatalma áhítozik. A lépés azonban nem könnyű és nem is lesz könnyű. A sziget geostratégiai helyzete megnehezít a jövőre vonatkozó bármilyen alternatívát. A fiatalabb generáció számára ezért a CONCACAF-hoz való esetleges csatlakozás volt az év híre. Az az ablak, amely Patrick Frederiksen kapitányhoz hasonlóan lehetővé teheti számukra, hogy beteljesítsék gyermekkori álmaikat. Láthassák országuk válogatottját egy világbajnokságon vagy kontinentális kupasorozat selejtezőjében. Egy ősrégi felvétel egy grönlandi meccssről, még a sziget focijának születésekor:

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*