A virágzó sivatag – néha a világ legszárazabb helye is virágossá válik

A chilei Atacama-sivatag a Föld egyik legszárazabb vidéke, ahol évekig nem esik számottevő csapadék. Ennek ellenére időnként, különösen El Niño éghajlati jelenség hatására, a térségben szokatlanul sok eső hullik. Ilyenkor történik meg az úgynevezett “Desierto Florido” – a virágzó sivatag jelensége –, amely a természet egyik leglátványosabb és legmeglepőbb eseménye.

A virágzás során több mint 200 őshonos növényfaj kel életre, amelyek addig magként vagy hagymaként rejtőztek a földben. A sivatag kopár homokdűnéi, lankái és sziklás területei hirtelen színes virágszőnyeggé változnak. A virágok színe rendkívül változatos: rózsaszín, lila, sárga, fehér és piros árnyalatokban pompáznak, lenyűgözve a látogatókat és a kutatókat egyaránt.

A virágzó sivatag legkülönlegesebb növényei és állatai

A legismertebb fajok közé tartozik a pata de guanaco (Cistanthe grandiflora), amely alkalmazkodóképessége révén különleges fotoszintézist folytat. A garra de león (Leontochir ovallei) feltűnő, vöröses virágaival hívja fel magára a figyelmet. Az oreja de zorro (Aristolochia chilensis) és a mariposa cacatúa (Schizanthus candidus) szintén gyakori látványosságok a virágzás idején. A jelenség általában szeptember és október között figyelhető meg, főként Coquimbo és Atacama régiókban. A virágzás nemcsak ökológiai szempontból jelentős, hanem turisztikai vonzerőt is képvisel, hiszen évente ezrek utaznak ide, hogy szemtanúi legyenek ennek a ritka természeti csodának.

Az Atacama-sivatagban számos olyan élőlény található, amelyek endemikusak, vagyis csak ezen a területen fordulnak elő. Ezek a fajok rendkívül jól alkalmazkodtak a szélsőségesen száraz körülményekhez, és különleges ökológiai szerepet töltenek be. A növények mellett a Microlophus atacamensis gyíkféle is kizárólag az Atacama partvidékén él. Kiválóan alkalmazkodott a forró, száraz környezethez, és gyakran látható sziklákon napozva.

De él itt egy endemikus békafaj, a Rhinella atacamensis is, amely meglepő módon képes túlélni a sivatagban, főként a ritka vizes élőhelyeken, mint például oázisokban vagy időszakos patakokban. A Cinclodes atacamensis például egy kis madárfaj, amely a part menti és andoki vizes élőhelyeken fordul elő. Táplálékát rovarokból és kis gerinctelenekből szerzi.