A rétegvulkán (vagy sztratovulkán) egy magas, kúp alakú vulkán, amely keverve tartalmaz megkeményedett lávát és vulkáni hamut. Kkonkrétan azért hívják rétegvulkánnak, mert az egyes kitörésekkor felszínre jutó láva más-más időpontokban megszilárdulva hozza létre ezeket a rétegeket. És ezen sztratovulkánokk egyik jeles képviselője az észak-chilei Antofagasta-régióban található Aucanquilcha rétegvulkán a bolíviai határ mellett. Több mint 6100 méteres magasságával igen gyorsan észrevehető jelenség a tájban és bár az utolsó kitörése több mint 170 ezer évvel ezelőtt történt, a mai napig folyamatosan aktív. Ennek az aktivitásnak köszönhetően elég jelentős kéntartalékok húzódnak a vulkán oldalán, de ma már egyáltalán nem éri meg ezek kitermelése. Apropó, vulkán – itt egy másik világrekorderről írtunk!
Tudnivalók az Aucanquilcha rétegvulkánjáról
A rendkívül szélsőséges időjárást bemutatva, a régió száraz éghajlatának köszönhetően hiába ilyen magas ez a vulkán, mégsem borítják gleccserek az oldalát a fagyhatár felett sem. Így sikerült azt is megtudni, hogy ez a hegy egykoron szent inka temetkezési helynek is számított. És hogy miben különleges és világrekorder ez a vulkán? Alapvetően ezt a rekordot a kénnek köszönheti, hiszen a Carrasco-család által birtokolt kénbánya majdnem az Aucanquilcha csúcsán üzemelt egészen 1993-ig. És az ehhez vezető bányászati út a világ legmagasabban futó (5900 méter magasan futott a legmagasabb része, de 5500 méter felett ma már a földomlások ezt használhatatlanná tették), alapvetően bármilyen autóval használható útja. Bár ma már csak turisták és hegymászók használják.
Ehhez még azt is hozzávehetjük, hogy egykoron az 5500 méter magasan fekvő bányatelep volt a világ legmagasabban fekvő, állandóan lakott települése. Bár ma már ez is csak látványosságként szolgál. Ennek ellenére egyébként az Aucanquilcha néven létező kis település 5334 méteren a mai napig világrekord a legmagasabban fekvő, állandóan lakott telepek listáján. Alapvetően a bányászatot itt 1913-ban kezdték meg, akkor még lámákkal szállították a több ezer méter magasságból a ként lefelé. De ez nem volt túlságosan sem gyors, sem hatékony.
Így az 1930-as években már hatalmas kötélpályán száguldott lefelé a kén, de ez is gyorsan a múlté lett. És az utolsó években már 20 tonnás teherautók szolgálták ki a Carrascok cégét. Túrázóknak egyébként pont az út megléte miatt nem olyan nehéz feljutni a csúcsra. De van néhány dolog, amit mindenképpen figyelembe kell venni. Ilyen például az, hogy az emberek (és az autók) számára az alacsony oxigénszint igencsak megnehezíti itt az életet. Plusz az igen nehezen járható út és a sziklák miatt az autók és a kerékpárok között is elég gyakori a defekt. Sőt, bármikor lecsaphat az emberre egy kőkemény szelekkel tarkított vihar és az éjszakák különösen hidegek tudnak lenni.
Leave a Reply