Egy szinte ismeretlen világrekorder chilei vulkán

A legmagasabban fekvő tó, a legmagasabban végrehajtott merülés és a legnagyobb UV-sugárzás kategóriákban

Chile földrajzi elhelyezkedéséből, formájából adódóan rendkívül sokszínű ország. Ennek megfelelően ha különleges természeti látványosságokra, hihetetlen rekordokra, színekre, formákra vagyunk kíváncsiak, akkor itt biztosan nem csalódhatunk. Mint például a mostani posztunk főszereplője, a Licancabur-sztratovulkán (a rétegvulkánokról már volt szó). Ez Chile és Bolívia közös határának legdélebbi csücskében fekszik. Maga a határvonal nagyjából kettévágja a vulkánt, az alacsonyabb kétharmada Bolíviához, a magasabb harmada, a csúccsal és a kráterrel együtt Chiléhez tartozik. Amúgy is vannak Chilének érdekes határai, például itt!

Ez aztán a különleges vulkán

Maga a vulkán (amelynek legutolsó kitörését valamikor 1000 évvel ezelőttre becsülik) otthont ad a világ egyik legmagasabban fekvő tavának (5900 méteres magasság). Ez az ugyanilyen nevet viselő Licancabur-tó. Amely az év jelentős részében jéggel borított a -30 Celsius fokos hidegben. A San Pedro de Atacamához közel található tó nagyjából 8 méter mély és úgy 100 méter hosszú és a legmagasabb fekvés mellett egy másik világcsúcs is kötődik hozzá. Méghozzá a legmagasabban végrehajtott merülés világcsúcsa, amelyet 1982-ben egy Charles Brush nevű bátor vállalkozó állított be, amikor búvárfelszerelésben lemerült a tó legaljára. És nehogy azt higgyük, hogy a rekordoknak itt vége. Ugyanis a hivatalos adatok szerint 2003. december 29-én az 5920 méteres Licancabur-csúcson mérték a valaha mért legnagyobb UV-B sugárzási mértéket. Az UV index szerint 43.3-as érték négyszerese annak, amit a hivatalos oldalak már extrém sugárzásként említenek és amely inkább a Mars felszínére hasonlít, mint a Földére.

Az Andokban egyébként amúgy is gyakoriak az igen magas sugárzási értékek. Korábbi kutatások során is sikerült már bőven 25-ös index feletti számokat mérni. Köszönhetően annak, hogy itt igen erős a trópusi napsütés, alapból vékonyabb az ózonréteg, ráadásul ezek igen magas hegycsúcsok. A különlegesen magas érték elérésében nagy szerepe volt az akkoriban tomboló viharoknak és az amazóniai erdőtüzeknek. Amelyek még jobban elvékonyították az ózonréteget, sőt ekkoriban egy igen komoly napkitörést is észleltek.