A dél-amerikai fociligák és ennek megfelelően a chilei labdarúgás esetében is a különleges nevek azok, amelyek feltűnnek elsőként az egész közeggel csak akkor ismerkedő embernek (bár jelentős részük nyelvi sajátosság). Chilében kapásból ilyen nevek a Colo-Colo, a Lota Schwager vagy a mai poszt témája, az O’Higgins. Aki már járt a fővárosban, Santiagóban, az tudja, hogy az O’Higgins nem csak egy focicsapat. Egy hatalmas, teniszpályával, uszodával is ellátott hatalmas park neve is ez (szép napsütéses hétvégén emberek ezrei töltik itt az idejüket). Emellett egyetem, antarktiszi bázis, megye és a legnagyobb fővárosi sugárút is viseli Bernardo O’Higgins nevét, akit a történészek egybehangzóan a chilei állam (egyik) szülőatyjának tartanak.
Bernardo O’Higgins története
A valóságban egyesek szemében inkább egy megosztó politikus, majdnemhogy diktátor, nem a nép hőse. De mivel az 1810-től 1826-ig tartó chilei függetlenségi háború során a függetlenségpártiak egyik vezére volt, érdemei elévülhetetlenek a mai Chile létrejöttében. Rengeteg íráshalmaz, adat és információ lelhető fel az interneten a háborúról és O’Higgins szerepéről, így most megpróbálkozunk nagyon rövidre és tömörre fogni a dolgot. Az események fő mozgatórugója az volt, amikor Napóleon átvette Spanyolország irányítását 1808-ban és bebörtönözte VII. Ferdinánd királyt, akinek támogatására a chilei területen autonóm kormányt hoztak létre.
Eme kormány létrejöttének napja ma nemzeti ünnep az országban. A spanyolok támogatása azonban kérészéletű volt, gyorsan előretört két függetlenségpárti frakció. Az egyik José Miguel Carrera vezetésével Santiago bázissal, a másik O’Higgins irányításával Concepción főhadiszállással (harcoltak is egymással többször). Ők azonban a legfontosabb pillanatokban, a spanyolok elleni harcokban egyesíteni tudták erejüket és több sikeres csatát is megvívtak. Egészen addig amíg 1814-ben egy félreértés miatt (máshol akart megütközni a spanyolokkal mindkét tábor) csatát veszítettek és ismét spanyol uralom alá került Chile illetve a chilei területek.
A végjáték
Az Argentínába menekült O’Higgins végül 1817-ben tért vissza Chilébe, ahol vesztes és győztes csaták után 1818. április 5.-én a maipúi ütközetben végleg kiűzte a spanyolokat a fő chilei területekről. Ezután kikiáltotta a független chilei köztársaságot, amelynek ő lett az első vezetője. Uralkodását jobb és rosszabb periódusok is jellemzik, általánosságban fejlődésnek indult az ország. De volt egy-két intézkedése, amely a hatalom központosítására irányult, ráadásul az arisztokratákkal szembeni küzdelme miatt a gazdaság teljesen össze is omlott, végül egykori hű szövetségese, Ramón Freire buktatta meg 1823-ban.
Száműzetve eredetileg ősei földjére, Írországba indult, de végül Peruig jutott csak, ahol leélte életét. Mielőtt hazatérhetett volna Chilébe, 1842-ben Limában betegségben elhunyt. Szóval az ő tiszteletére jött létre az O’Higgins Braden és az América de Rancagua csapatok egyesüléséből 1955-ben az O’Higgins FC. Ez a gárda Rancagua városának képviseletében pár éve megnyerte az Aperturát illetve utána a Szuperkupát is.
Leave a Reply