Iskolai tanulmányai során már valószínűleg mindenki tanult hosszú háborúkról. Sokszor elszörnyedve gondolt az ember arra, hogy milyen eszméletlen hosszú ideig tartott a harmincéves vagy akár a százéves háború (bár ez csak nevében tartott száz évig). De mégis, ha a történelem leghosszabb ideig tartó háborúját keressük, akkor Chilébe kell utaznunk. Ugyanis az Arauco-háború nevet viselő fegyveres konfliktus 1536-ban kezdődött és csak 1883-ban fejeződött be. Azaz 347 éven keresztül folyt, ami legalább 14-15 generációnak felel meg. És ellentében például a csak elméletben létező 330 éves háborúval, ezen harcok során rendkívül komoly összecsapások is zajlottak a felek között Araucanía birtoklásáért.
De mi is történt?
A háború a spanyol gyarmatosítók és a chilei területeken őslakos mapucsék között folyt és elvileg a reynogüeléni csatával indult 1536-ban. Ami persze csak nevében volt csata, valójában a dél felé tartó párszáz fős spanyol felfedezőosztag egyszerűen megrémült a vele szemben felvonuló sokezres indián hadseregtől. Pedig akár nyerhettek is volna a mindössze íjakkal és fadárdákkal felszerelt őslakosok ellen, akiknek ősi földje Araucanía régiója (vagy helyi nyelven a Moluche). Ez a reynogüeléni csata után hosszú éveken át volt a spanyol hódítók vágyálmainak főszereplője.
Nem csoda, hogy tucatnyi támadást indítottak az Itata-folyón túl fekvő régióba. De a mapucsék igen agresszív fellépése mindig meghátrálásra késztette őket. Az igazán komoly harci cselekmények az 1550-es évektől kezdődően történtek. Ekkor a spanyolok komolyabb erőkkel hatoltak be Araucaníába és elkezdtek erődöket építeni. Ezt kezdetben nagyjából zavartalanul megtehették (a munkák során elrabolt indiánokat is dolgoztattak). De 1553-ban a mapucsék egykoron spanyolok alatt szolgált indiántársaik vezetésével háborút indítottak és sikerrel űzték ki a gyarmatosítókat ősi földjükről.
Innentől kezdve adok-kapok ütközetek követték egymást, olyan jelenetekkel, mint például amikor a mapucsék átkelve az Itatán még Santiago városát is megrohamozták. Máskor (a hatvanas évek elején) a spanyolok ellenőrzésük alá vonták a mapucse területek jelentős részét, városokat és erődöket hoztak létre. De a 16. század végéig sem voltak képesek igazán uralmuk alá hajtani Araucanía területét. Ez főként a mapucsék eltökéltségének, kitartásának és ravaszságának volt köszönhető.
Ezt a helyzetet úgy képzeljük el, hogy ezekben az időkben már egyetlen spanyol sem szeretett nagyon itt dolgozni, szolgálatot teljesíteni. Hiszen az őslakosok egyetlen percre nem nyugodtak, folyamatos támadásokat hajtottak végre spanyol állások ellen. És ez a háborúskodás egészen odáig jutott, hogy a 17. század elejére a mapucse területek jelentős részéről, a Bio-Bio folyótól délre az összes spanyol állást, erődöt sikerült az indiánoknak felszámolni.
Araucanía a háború végefelé
A 17. században a háborús aktivitás csökkent és inkább a megegyezést keresték a felek, időnként voltak békekötések, majd újra fellángolt az erőszak. De valamiféle kereskedelem és keveredés már elindult, sőt, itt volt egy 30 éves békés periódus is a háborúban. Aztán a 18. század újabb véres harcokat hozott több tucatnyi igen véres összecsapással, de a korábbiakhoz képest ekkor már érezhető volt valamiféle közeledés a felek között. Ugyanis az indiánok és a spanyolok is egyre inkább hajlottak a békére, sőt előbbiek elkezdték elfogadni az európaiak jelenlétét területeiken, kereskedni és tárgyalni is kezdtek velük.
Nem csoda, hogy később, a chilei függetlenségi háború során a mapucsék a királyságpárti spanyolokat támogatták a Chile függetlenségéért harcolókkal szemben. És amikor végül létrejött a szabad Chile, akkor a Bio-Bio folyót, mint határt jelölték ki az új ország és a mapucsék földje között. Ez évtizedeken át így maradt, egészen addig, amíg Chile már eléggé nem stabilizálódott. Ekkors vezetői szemét elkezdte szúrni a déli, független területrész. Az 1861-ben indított araucaníai megszállással pedig végül befejeződött a mapucsék függetlensége és a 347 évig tartó Arauco-háború.
Leave a Reply