A műanyagszennyezés világszerte riasztó méreteket öltött. Mikroműanyagok jelenlétét már emberi méhlepényben, élelmiszerekben, óceánokban és partvidéki területeken is kimutatták. Egy brazil kutatócsoport most két vadon élő emlősfaj vizsgálatával bizonyította, hogy a szennyezés a távoli, természetközeli élőhelyeken élő állatokat is érinti.
A Nature folyóiratban megjelent tanulmányban 26 síkvidéki tapír (Tapirus terrestris) és 21 óriás hangyász (Myrmecophaga tridactyla) vérmintáit elemezték. A mintavétel két éven át zajlott Brazília három kiemelkedő jelentőségű ökoszisztémájában. Az Amazonas-medencében, a Cerradóban és a Pantanalban.Az eredmények egyértelműek és aggasztóak.
A 47 vizsgált egyedből 43 esetében mutattak ki mikroműanyagokat a vérben. A Pantanalban élő tapírok és óriás hangyászok esetében pedig valamennyi mintában pozitív volt az eredmény. Különösen figyelemre méltó, hogy több vizsgált állat a legközelebbi lakott vagy ipari területtől több tíz, esetenként több mint száz kilométerre élt.
A kutatók szerint a műanyagszennyezés már mindenhol felbukkant
Mikroműanyagokat olyan egyedek vérében is kimutattak, amelyek látszólag érintetlen, az urbanizált területektől távol eső környezetben éltek. Ez arra utal, hogy az ember által átalakított tájaknak való közvetlen kitettség valószínűleg nem az egyetlen meghatározó tényező a szervezetben felhalmozódó mikroműanyagok mennyiségét illetően.
A kutatás felveti a kérdést, hogy a műanyagszennyezés milyen távoli és közvetett útvonalakon jut el a természetes élőhelyekre. Az emberi tevékenység és a tájátalakítás – különösen a mezőgazdasági és állattenyésztési területek terjeszkedése – jelentős szerepet játszik a szennyezés terjedésében. De más folyamatok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mikroműanyagok ilyen elszigetelt területekre is eljussanak.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már többször is hangsúlyozta a műanyagszennyezés csökkentésének szükségességét, valamint a jelenség valódi kiterjedésének jobb megismerését célzó további kutatások fontosságát. A szervezet felhívta a figyelmet arra is, hogy a műanyagszennyezés nemcsak közvetlenül, az emberi szervezetben való megjelenés révén jelent veszélyt. Az ökoszisztémák károsításán és a biológiai sokféleség csökkenésén keresztül is hosszú távon az emberi egészségre hat.
A kutatók szerint eredményeik figyelmeztető jelként szolgálnak. A földhasználat változása és a vadon élő állatok élőhelyeinek zsugorodása olyan környezeti terheléseknek teszi ki ezeket a fajokat, mint a mikroműanyag-szennyezés.
Leave a Reply