A mai világban határviták, területi viták tömegéről tudunk minden kontinensen. Viszont az igen nagy ritkaságszámba megy, hogy nem a kitűzött határral illetve valamely terület hovatartozásával van államoknak gondja. Hanem egyáltalán, két állam között bizonyos területeken nincs egyáltalán kitűzve semmilyen határvonal. És arról még majd meg kell egyezni. Dél-Amerika és azon belül Chile valamint Argentína tökéletes példát tud szolgáltatni erre is.
Ugyanis a dél-amerikai kontinens legdélibb részén, Argentína és Chile területén fekvő dél-patagóniai jégmezőn ötven kilométernyi határvonal a Fitz Roy-hegység (a világ egyik legnehezebb hegyének tartják a hegymászók) és Cerro Murrallon között egyáltalán nincs még kijelölve. És bár tárgyalások már történtek az ügyről, a kérdés a mai napig nincs rendezve megnyugtatóan. S+őt utolsó megmaradt határvitaként nehezíti a chilei-argentin kapcsolatokat.
De miért alakult így a jégmező sorsa?
Az interneten fellelhető történelmi anyagok szerint ez a jégmező az utolsó ismert jégkorszakból megmaradt egyik utolsó ilyen jégtakaró. Amely nagyjából 12 ezer négyzetkilométeren terül el a két előbb említett dél-amerikai ország területén. Sok tucat gleccsert is táplál, amelyek végül a Csendes- illetve az Atlanti-óceánig is eljutnak tavakon, folyókon keresztül. Ahogy Chile és Argentína más déli részei, úgy a dél-patagóniai jégmező felderítése és kutatása sem datálódik olyan régre. Bár Patagónia felderítése kapcsán azért írtunk szomorú történetekről már.
Az első expedíciók csak a 20. században történtek meg itt, sőt az első észak-dél irányú átkelés is csak 1998-ban (!!) történt meg. Már 1993-ban is volt egy ilyen átkelés, de az akkori kalandorok helikoptert is bevetettek és bizonyos részeket egyszerűen ki is hagytak. És a mai napig jelentős azoknak a területrészeknek a száma, amelyeken még élő ember valószínűleg sosem járt. Dde hát miért is tette volna ezt bárki is egy jégmező közepén? Persze azért a civilizációnak vannak itt nyomai, argentin és chilei oldalon is. Nagyjából egyébként a 12 ezer négyzetkilométerből 10 ezer tartozik Chiléhez. Bőven találunk menedékházakat a megfáradt kutatóknak, utazóknak.
Maga a terület felfedezése elvileg 1557-hez köthető. Ekkor egy bizonyos Juan Ladrillero kapitány irányítása alatt hajózó bárka személyzete érkezett a jégmező széléhez. Bár ők éppen csak a “felszínt kapargatták”, már ami a terület tényleges feltérképezését illeti. Ha kutakodunk kicsit a történelemben, akkor láthatjuk, hogy a posztot indító állítás annyiban nem állja meg a helyét, hogy a két ország jópár kísérletet tett már ennek az ötven kilométeres határszakasznak a kijelölésére. Az első és azóta is kiindulási alapnak tekintett 1881-es, britek által tető alá hozott egyezmény már meghatározott egy nemzetközi határvonalat.
Most akkor van határ vagy nincs?
Ezt azonban Argentína nem volt hajlandó elfogadni, úgyhogy ezután újabb tárgyalási fordulók és egyeztetések következtek. És bár 1941-ben ismét megegyeztek egy határvonalról, akkor végül megint nem történt meg a határ kijelölése. És ez egészen így ment a 21. századig. Egyezmények születtek és vagy később valamelyik fél meggondolta magát vagy mint 1991-ben, az argentin parlament nem hagyta jóvá a megegyezést. Amiben azért már történt előrelépés, hogy a két ország szakértői nekiláttak a határ végső kijelölésének.
És egy minden tekintetben elfogadható térkép elkészítése is folyamatban. Ugyanis a mai napig nincs hivatalos térkép, van egyfajta térkép, ami a chilei álláspontot, illetve egy másik fajta, ami az argentin nézőpontot mutatja be. A végleges kijelöléshez 1998-ban egyeztek meg abban, hogy mindkét fél elkészíti a saját 1:50 000 méretű térképét a területről. Majd ezután 2008-ban ültek először össze, hogy végre megalkossák a határt, amely egyébként igazából nagyon nem számít senkinek. Persze, amíg ki nem derül, hogy olaj rejtőzik a jég alatt.
Leave a Reply