Chile Magyarországról nézve egy rettentően távoli, ismeretlen országnak tűnhet, pedig valójában elég sok dolgot köszönhetünk ennek a hihetetlenül hosszú dél-amerikai államnak. Csak éppen nem tudjuk, hogy mely dolgokat (na jó, talán a chilei cseresznye mindenkinek megvan). Példának okáért mindenki ismeri Robinson Crusoe történetét. Csak az nem annyira közismert, hogy Daniel Defoe főhősének megszületéséhez az inspirációt egy skót tengerész egy ma már Chiléhez tartozó aprócska szigeten eltöltött 4 éves küzdelme jelentette. Ennek emlékére egyébként a ma Juan Fernández-szigetek névre hallgató hármas szigetcsoport egykoron Más a Tierra nevet viselő tagját 1966 óta Robinson Crusoe-szigetként ismerhetjük.
A történet
A Defoe-történet eredetije szerint egy Alexander Selkirk nevezetű skót kalóz 1704-ben vitorlamesterként azt kérte kapitányától, Thomas Stradlingtől, hogy hagyják az akkor még Más a Tierra néven ismert szigeten. Ahelyett, hogy az akkor már igen rossz állapotú hajón folytassa az utazást. És igaza lett, később Stradling hajója elsüllyedt, a kapitány pedig a spanyolok börtönébe került. Ekkor kezdődött a valódi robinsoni történet, Selkirk ugyanis 4 év 4 hónapon keresztül élt a Más a Tierrán. És a kezdeti nehézségek után a regényben megismert történethez hasonlóan igen jó életet alakított ki magának. Plyannyira, hogy amikor végül 1709-ben egy Duke nevű hajó megmentette, éppen Selkirk volt az, aki a lepusztult, betegeskedő legénységet felgyógyította és megfelelő élelemmel, vízzel ellátta.
Megmenekülése után visszatért hazájába, Angliába, ahol történetének sikerdíjából éldegélt egy darabig. Majd később ismét tengerre szállt és végül 1721-ben Nyugat-Afrika partjainál sárgalázban halt meg, az angol korona szolgálatában. Tehát ő még életében megélhette Daniel Defoe 1719-ben kiadott Robinson Crusoe regényét. Amely kétségtelenül az ő 4 év 4 hónapos Más a Tierra-i tartózkodása alapján született. És ezt még maga az író sem vitatta. Chile egyébként a szigetek turizmusát igyekezett fellendíteni a hatvanas években, amikor 1966-ban Robinson Crusoe nevét adták a Más a Tierra földdarabjának. Illetve a szintén a Juan Fernández-szigetekhez tartozó Más Afuera szigetnek az Alejandro Selkirk nevet adták. Maga a Robinson Crusoe-sziget nem túl nagy, 48 négyzetkilométernyi vulkanikus szikla, ahol jelenleg nagyjából 1000 ember élhet, főként a sziget fő településén, San Juan Bautistában.
A Robinson Crusoe-sziget napjainkban
Ezen emberek megélhetését főként a rákhalászat jelenti. Ugyanis az évi pár száz turista nem lenne elég a lakosság mindennapi betevőjéhez. Egyébként az idetévedők főként túrákat tesznek a szigeten vagy búvárkodnak az első világháború során itt elsüllyesztett Dresden névre hallgató német cirkáló roncsainál a Cumberland-öbölben. Az Alejandro Selkirk-sziget méretében és kinézetében hasonló a Crusoe-szigethez. Ám a Selkirken alig él pár tucat ember – eredetileg egyébként ez a sziget fegyenctelepként funkcionált az elmúlt évszázad során. A Juan Fernández-szigetcsoport harmadik, még jelentősebb méretű tagja a Santa Clara viszont már teljességgel lakatlan. Talán azért is, mert nincsen édesvíz a szigeten és a megközelítése is igen nehéz. Rákhalászok és néha egy-egy turista vetődik ide.
A Juan Fernández-szigeteket legegyszerűbben repülőgéppel közelíthetjük meg, úgy 3 órás út után érhetünk ide a kontinensről. De a Húsvét-szigettel ellentétben itt azért mindenképpen természetközeli élményekre számítsunk. Selkirk itt eltöltött éveire már nem nagyon emlékeztet semmi – valójában mindössze egy-két állítólagos nyomot találtak csak a kutatók. Amúgy írtunk már más különleges dél-amerikai szigetekről is, például itt!
Leave a Reply