Dél-amerikai könyvajánló: a Rayuelát el KELL olvasni

Cortazár

A koronavírus-járvány ideje alatt nem igazán van esélyünk utazni, így annak, aki Dél-Amerikába vágyik, más utakat kell keresnie. Ez lehet például egy jó videó az egyik videómegosztón, lehet egy film vagy akár egy Dél-Amerikához kapcsolódó oldal böngészése. És hát a legjobb választás nem más, mint egy jó könyv egy dél-amerikai szerző tollából. És ha esetleg nem tudjuk hol álljunk neki, akkor ajánlunk most egy írót és egyik művét. Julio Cortázarról van szó, akit a wikipédián nemes egyszerűséggel a 20. század egyik legkiemelkedőbb írójának neveznek. Pedig vannak azért vetélytársak, itt például Rodolfo Walshról írtunk.

Dél-amerikai könyvajánló – amit olvasni kell

Az argentin író ugyan Brüsszelben született, de egész gyermekkorát és fiatalkorát Argentínában töltötte. Tanárként és később fordítóként dolgozott, miközben egész életét végigkísérték a különböző művek. Amelyek közül hatalmas siker lett például a Final del juego, ami 1956-ban jelent meg. De amit most ajánlani szeretnénk, az nem más, mint a Rayuela, ami 1963-ban jelent meg és különlegessége, hogy egyszerre több olvasási útvonalra is lehetőségünk lesz. Ez pedig nem igazán megszokott egy normál, lineáris irodalmi mű esetén.

A könyv magyar nyelven Sántaiskola néven futott és az egész világon komoly sikereket ért el vele a szerző. Igazából még csak nem is mondhatjuk, hogy 1 vagy 2 út létezik az olvasására, hiszen maga a szerző is játszik később azzal a gondolattal, hogy hányféleképpen lehet elolvasni ezt a regényt. Nagyjából úgy az első két harmada az, ami normál könyvként olvasható. Az utolsó harmad fejezetei akár el is hagyhatóak, de mi is lehetünk egy kicsit a könyv írói azzal, hogy tetszőleges sorrendbe is rendezhetjük ezeket az utolsó fejezeteket.

A könyv alapvetően szerelmi történetnek is nevezhető, hiszen a narrátor életéről szól, akinek van egy szerelme Buenos Airesben is, ő Talita, de van egy szerelme Párizsban is, aki pedig La Maga. La Maga egyébiránt ki is talál egy sajátos nyelvet, a glíglicót, amely igazából egy ritmusosan újraalkotott spanyolnak tekinthető. Mondjuk például ez a mondat: de tín marín de do pingüé. A lényeg, hogy a mű egyszerre könnyen fogyasztható és nehezen értelmezhető, de ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy Cortázar miért lett világhírű erről a regényéről, akkor bátran olvassuk el. Magyar nyelven nagyjából néhány tábla csoki és egy üdítő áráért beszerezhető.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*