Alapvetően a Tűzföldre és Dél-Chilébe irányuló túrák és utazások egyik fő kiindulópontja Punta Arenas városa. A várostól még jó hosszan vezet délre a 9. számú főút és Punta Arenas után úgy 60 kilométerre délre mindenképpen célszerű letérnünk erről az útról. Hiszen itt található az 1843-ban alapított Fuerte Bulnes (Bulnes-erőd), amelyet még Manuel Bulnes Prieto elnök hozott itt létre, hogy így biztosítsa a Magellán-szoros ellenőrzését. Ezzel pedig növelje a kormányzati jelenlétet az akkoriban eléggé nehezen irányítható, kemény időjárással rendelkező dél-chilei régióban. Ttehát a későbbiekben a Bulnes-erőd jelenlétével biztosíthassa, hogy a terület Chile fennhatósága alatt marad.
A magányos erőd bemutatása
Plusz nem sokkal kell tovább menni, hogy megnézhessük az egész amerikai kontinentális terület legdélebbi pontját, a Froward-csúcsot. Hangsúlyozottan ez csak a kontinentális földterület legdélibb pontja. Visszatérve a Bulnesre, a Magellán-szoros megszerzése Chile létrejötte óta foglalkoztatta a vezetőket. Maga az államalapító és akkoriban már száműzetésben élő Bernardo O’Higgins (róla már írtam bővebben korábban) 1842. augusztusában írt az akkori belügyminiszternek, Ramón Luis Irarrázavalnak, hogy előterjessze terveit.
Ezekben a szoros Chile általi megszerzésére vonatkozó terveket vezette elő és nem is kellett a kormány lépésre olyan sokat várni. 1843. májusában az Ancud névre hallgató szkúner meg is kezdte útját a Magellán-szoros felé, fedélzetén Domingo Espiñeira Riesco, frissen kinevezett kormányzóval.
A történet folytatása
Maga az erőd (amelynek helyét az expedíció 15 napos kutatás és szemlélődés után jelölte ki) az akkoriban errefelé jellemző építési jegyeket hordozza magán. Hiszen Riesco helyszíni felügyelete mellett főként fából és sárból készült téglákból készült az építmény. De nagyon gyorsan kiderült, hogy hosszútávú célját nem fogja betölteni, miután a nehéz életkörülmények miatt nem tülekedtek ideköltözni a kalandorok és kihívást kereső vállalkozó szelleműek. Mondjuk az első látogatók már az erőd felépítése után 1843. novemberében eljöttek ide. Az itt őslakos tehuelche indiánok képében, akikkel gyorsan sikerült is baráti megállapodást kötni, sőt nem sokkal később már út is épülni kezdett az erőd irányába.
Aztán amikor alig pár év múlva 1848-ban megalapították Punta Arenast, az erődöt még a hadsereg is elhagyta. De távozása előtt lerombolta és felégette az építményt. Egy Miguel José Cambiazo névre hallgató hadnagy volt a parancs elrendelője. Az erődöt csak 1943-ban építették újra mint chilei nemzeti emlékhely (maga az akkori elnök, Juan Antonio Ríos avatta fel). Mindenesetre Prieto elnök elgondolása helyes volt, hiszen alig 1 nappal azután, hogy 1843. október 30-án megalapították a Bulnes-erődöt, megérkezett a Magellán-szorosba a Phaèton névre hallgató francia hajó. Ez szintén a szoros feletti fennhatóságot szerette volna megszerezni Franciaország számára.
A 21. század elején közös adminisztráció alá tartozott a nem messze innen fekvő történelmi emlékhellyel, a Puerto del Hambre-val együtt. És együttesen alkotják a Fülöp- király Történelmi Emlékparkot. Ennek megfelelően ma már egész tűrhető és turisták számára is értékelhető állapotban van a hely. Vannak nyilvános mosdók, van áram- és vízszolgáltatás is. Sőt, miután 2012-ben az állam átadta a kezelést egy magáncégnek, további fejlesztések is történtek. Úgyhogy hátizsákos túrázók számára szinte kihagyhatatlan ez a dél-chilei rész.
Leave a Reply