Chilében a mai napig folynak ügynek az Augusto Pinochet katonai diktatúrája alatt elkövetett szörnyűségek, gyilkosságok, támadások okán. Gondoljunk csak a híres költő, Pablo Neruda vagy az egykori elnök, Eduardo Frei halála miatti új nyomozásra (és ezek csak a legmagasabb szintű ügyek). És újabb fejlemények, események történnek rég elfeledett esetek kapcsán is, mint amikor 2013-ban újra megnyitották a “caso Quemados” (a Felgyújtottak-ügye) néven elhíresült esetben a nyomozást. Majd egy szemtanú nemrégiben megismert új vallomása megváltoztatta az eddigi ismereteket. A Felgyújtottak-ügye nem éppen egy könnyed történet, ahogy már talán a nevéből is látszik. Hiszen ami 1986. július 2-án történt, az a chilei történelem egyik sötét foltjaként marad emlékezetes.
A Felgyújtottak-ügye
Annak a júliusnak az első napjaira a chilei ellenzék országos demonstrációkat szervezett. És 2.-án pont ennek kapcsán kezdett barikádokat építeni egy csoport aktivista Los Nogalesben, Santiago egyik középső kerületében. Ekkor rajtuk ütött egy majdnem 30 fős katonai járőr, Pedro Fernández Dittus hadnagy vezetésével. A fiatal ellenzékiek nagy része sikerrel el tudott menekülni, leszámítva két civilt, az egy nemzetközi ügynökségnek dolgozó Carmen Gloria Quintana újságírót és fotósát Rodrigo Rojas De Negrit.
Őket a katonák lelocsolták gázolajjal, majd a helyszínen felgyújtották és csak akkor oltották el őket, amikor már mindketten eszméletüket vesztették. Ekkor egy külvárosi sikátorhoz vitték őket autóval, ahol kidobták a halottnak hitt fiatalokat. Quintana szerencséjére rövidesen néhány munkás rájuk talált és így elég gyorsan kórházba kerültek, ez mentette meg a 60%-os égési sérüléseket szenvedett és azokat azóta is szomorú mementóként magán hordozó újságírónőt, de sajnálatos módon De Negri négy nap múlva életét veszítette.
És ha ez még nem lett volna igazán felháborító (voltak is tüntetések és tiltakozások nemzeti és nemzetközi szinten is), a bíróság mindenkit felmentett az ügyben. Arra való hivatkozással, hogy nem felgyújtás történt, hanem a barikádokat építő és ezáltal a forgalmat akadályozó fiatalok saját maguk okozták a súlyos tüzet az odakészített Molotov-koktélokkal. A fokozódó nemzetközi nyomás és a hazai változások okán aztán 1991-ben újra elővették az esetet. Akkor Dittus hadnagyot bűnösnek találták segítségnyújtás elmulasztásában.
De kizárólag De Negri esetén, Quintanáról ez az ítélet nem is szólt. Végül 1993 hozta meg ezt a megkönnyebbülést is, akor Dittust 600 napnyi börtönre ítélték a támadásban betöltött szerepe miatt (korábban már kapott 300 napot). 2000-ben pedig a chilei államnak több mint fél millió dollárt kellett fizetni Quintanának kompenzáció gyanánt.
Az ügy apropója
És hogy miért került újra elő ez az ügy? Néhány héttel ezelőtt az akkori őrjárat egyik tagja, Fernando Guzmán új tanúvallomást tett. Ebben a fentebb taglaltakat megerősítette és rámutatott, hogy korábban súlyos nyomásnak volt kitéve, hogy hamisan tanúskodjon. Az új vallomás után Mario Carroza bíró elrendelte hét egykori katonatiszt, Luis Zúñiga, Francisco Vásquez, Sergio Hernández, Julio Castañer, Iván Figueroa, Nélson Medina és Jorge Astengo letartóztatását. Négy meg nem nevezett egykori katona pedig már korábban őrizet alá került. É
És nehogy azt higgyük, hogy a chilei társadalomban ez az új eseménysorozat nem váltott ki érzéseket. Tele voltak a híradók és az újságok azzal a képsorral, amelyen az látható, ahogy a Punta Arenas-i repülőtéren durva támadások érik a Santiagóba kísért Castañer. Őt egyébként az egyik fő gyanúsítottként tartják számon. Rövid reptéri útja során durván dobálják, szidják, köpködik, többször meg is ütik az egykori katonát, aki a fentebb említett Guzmán vallomása szerint az egész gyilkosság és akció fő kiötlője volt.
Meglátjuk, hogy mi lesz az ügy eredménye, de remélhetőleg sikerül megnyugtató és elfogadható véget adni ennek a szörnyű tettnek. És akkor talán Rodrigo Rojas is békében nyugodhat végre. És az ügy legnagyobb érdekességét a végére tartogattuk. Ugyanis Quintana egyik interjújából korábban kiderült, hogy anno 1986-ban az egykori chilei elnök, Michelle Bachelet éppen abban a kórházban volt rezidens, ahova őket szállították. És neki köszönhető, hogy megfelelő orvosi ellátásban részesültek és nem mondtak le megmentésükről.
Leave a Reply