Nagy nap a mai Venezuela és Guyana, sőt az egész dél-amerikai kontinens számára is. Ma zajlik ugyanis az a népszavazás, amelyben a venezuelai kormány öt kérdést tesz fel a polgárainak. Ezen kérdésekkel összességében arról voksolnak, hogy támogassák-e Nicolás Maduro államelnök javaslatait, amelyek közül a legjelentősebb egy Guayana Esequiba nevű venezuelai állam létrehozása Venezuela részeként.
Guayana Esequiba visszaszerzése a nemzet és a nép küldetése, beszélt erről novemberben Maduro. Az Essequibo – más néven Guayana Esequiba – az Essequibo folyótól nyugatra fekvő, 159 000 négyzetkilométeres, természeti és erdei erőforrásokban gazdag terület Dél-Amerika északi részén. A Guyanai Köztársaságot alkotó tíz régióból hatnak ad otthont, valamint a 800 000 guyanai lakos egyharmada is itt él. Gondoljunk be, egy másfél Magyarországnyi területen 300 ezer ember él mindösszesen!
Érvek, hogy miért jogos Venezuela követelése Guayana Esequiba területére
Ha most attól eltekintünk, hogy mennyi természeti erőforrásban gazdag ez a terület, akkor is van jó pár olyan érv, amiért ez a terület tényleg Venezuela részét kellene, hogy képezze. És aki most tippel egyet, az nem téved, az egész probléma kiindulópontját a gyarmatosítók jelentik, főleg az Egyesült Királyság. Jöjjön tehát most öt érv, amiért Guayana Esequiba tényleg Venezuelához tartozik.
1) Amikor Spanyolország megalapította a Venezuelai Főkapitányságot, az Essequibo a területi egység része volt, és miután 1811-ben elnyerte függetlenségét, Venezuela megtartotta a fennhatóságát a terület felett. Egészen addig, amíg a britek nem vették meg Holland Guyana egy részét, amely területnek a keleti határát nem definiálták előzetesen. Aztán ahogy teltek az évek, a britek végül ilyen-olyan húzásokkal további területekre tartottak igényt – ez volt a mostani Essequibo egy jelentős része.
2) Több egyeztetés, az amerikaiak beavatkozása és bírósági kérelem után végül 1899-ben született egy olyan párizsi választottbírósági ítélet. Ez Egyesült Királyság javára döntött, és hivatalosan is brit fennhatóság alá helyezte a britek által önhatalmúlag létrehozott új területet. Ez már nem csak a hollandoktól megvásárolt területrész volt, hanem a mostani vitatott területrész is.
Viszont négy évtizeddel később Severo Mallet-Prevost amerikai ügyvéd memoranduma napvilágot látott. Ő Venezuela védelmének része volt a párizsi választottbírósági ítéletben. A memorandum azt állította, hogy az ítélet politikai kompromisszum volt, és hogy a bírák nem voltak pártatlanok. Ezt később más források is megerősítették.
További pontok
3) A Guyana Esequiba területén élő lakosság jelentős része őslakos. Ők most és korábban is arról nyilatkoztak, hogy a guyanai kormány nem tesz értük túl sokat és a mostani helyzetről is csak informális úton kaptak tájékoztatást. Venezuela úgy gondolja, hogy gondoskodnia kell ezekről a magukra hagyott lakosokról, akik csak a britek ármánykodása miatt szakadtak el Venezuelától.
4) 1850-ben Venezuela és az Egyesült Királyság megegyezett arról, hogy a britek nem fognak igényt tartani az Essequibo terület jelentős részére. Viszont ezt a britek nem tartották be és 1887-ben új határokat jelöltek ki egyoldalúan.
5) Ráadásul egy törtenelmileg alapvetően egységes területről van szó Essequibo tekintetében. Ennek 90%-át vette el a Venezuelát meg sem kérdező választottbíróság – azaz ennyi év után ismét egyesülne a terület.
A fenti pontok nem akarnak állást foglalni a kérdés rendezésének folyamatában. Csak rá akarnak világítani arra, hogy a mainstream médiában megjelenő hírekkel ellentétben Venezuela nem aggresszorként jelenik meg a kérdésben. Egyszerűen egy történelmileg gyarmatosítók áltak rákényszerített helyzetet akar megoldani.
Leave a Reply